Holló-kő lett volna a bejegyzés címe, ha minden jól alakul. Természetesen nem a cserháti kis palóc faluról van szó, hiszen azt eleve egybe kell írni, hanem egy 685 m magas csúcsról a Börzsönyben, ahová feljutni, és ahonnan lejutni is cudar nehéz. Mindemellett a legmagasabb csúcs távolról sem ez, hanem Magosfa lett volna, a maga 915 méterével, de ez is másként alakult.
Konkrét útvonaltervem volt a hétvégére, amikor Csabi felvetette a Tési-fennsík 50 nevű teljesítménytúrát. Unalmas név biztos unalmas útvonalat jelent, gondoltam bután, de szerencsére megnéztem az itinert. Így tűnt fel, hogy az tartalmazza a Római-fürdő vízesést, ahova már akkor is érdemes lett volna elmenni, ha végig szembeszeles aszfalt előzte volna meg és követte volna.
Noha a Vértes már eddig is szerepelt a címkéim között, köszönhetően egy tavalyi, többnyire aszfaltos, és csak részben vértesi tekerésnek, amelyen ráadául utas voltam, a hegység lényegében ismeretlen terep volt számomra, amelyet a közelsége miatt előkelő helyen állt a kívánságlistámon. Május elsején jött el a felfedezőtúra napja.
Eddig 2.5 gerecsei túrám alapján már kezdtem azt hinni, hogy a Gerecse - kevés kivétellel - a szép helyekkel, többnyire széles és jól tekerhető utakkal tarkított, könnyű, illetve közepes túrák ideális helyszíne. A térképet nézegetve már árnyalta ezt a sok szintvonalsűrűsödés, ma pedig eljött az ideje annak, hogy ezeket közelebbről is megvizsgáljuk.
Ha már így adódott, hogy áprilisban nyár van, nem tudtam ellenállni, hogy idén először a Börzsönyben tekerjek. Útvonaltervhez alapot egy 2007-es börzsönyi túra adott, egy szakaszt lecseréltem egy másikra, az eltévedéseket pedig igyekeztem kihagyni. Így sikerült a nagyon jóból egy még jobbat kreálni.
Hosszú, majdnem három hónapos kihagyás után ültem újra az Epic nyergébe. A bringa mindeközben megjavult, kapott új hajtóművet (XT), 11-34-es sort (dettó), egy láncot (XTR), és végre valahára gari keretében kicserélték az október óta haldokló rugóstagot is. Lényegében jobb, mint újkorában, hiszen újkorában egy, a Kelly'sen már egy éve használt LX hajtóművel volt kénytelen megelégedni.
Hosszú-hosszú szünet után jövő vasárnap végre újra túrázunk. Az ilyen hosszúra nyúló böjtök során szeretem a régi túrák képei nézegetni. Sajnos eddig gyakorlatilag csak a 2008-as túrák voltak fent, és a két idei. Ezt a hiányt próbáltam foltozni ezen a 23 órányi hétvégén. Ennek során nyitottam egy új galériát a 2006-os túráknak, bár konkrétan csak egy túra képeit vittem fel. A 2007-esek közül pedig két nagy kedvenc túra, a szeptember végi Trianon-emlékműnél tett látogatás, és a november elejei Párkányig meg sem álló terepezés képei kerültek fel. Bővebben balra, a Túraképeim boxban.
Kis túra, kis poszt :). Mivel jövő hétre melegedést jósolnak, ami jó eséllyel hazavágja a korcsolyaszezont, hármasban kihasználtuk a vasárnapot, hogy korcsolyázzunk egy talán utolsót a Kavicsbánya-tavon. Természetesen bringával. Táv: 47,2 km, szint: ~80 m, képek itt.
Az előző két jól sikerült budai kör után, és a hideg elleni küzdelemben tovább erősödve most már állandónak tekinthető túrapartneremmel, Palladiummal a Visegrádi-hegységet céloztuk meg. Szép kört néztünk ki, némi ismeretlen útvonallal fűszerezve, lett volna benne Spartacus-ösvény és jégbringázás is, de egy műszaki hiba miatt még féltáv előtt fel kellett adnunk. Paradox módon a napot ez tette igazán felejthetetlenné.
Mi lenne méltóbb lezárása az évnek egy kellemes kis bringatúránál? Palladium kolléga is hasonlóan gondolkodott, így viszonylag korán, 10 órakor bringa nyergében találtam magam. Természetesen (?) Budai-hegység volt a menü, bár a farkasordító hidegben szerzett tapasztalatok birtokában januárban akár nagyobbat is merhetünk álmodni.
Utolsó kommentek