Az előző két jól sikerült budai kör után, és a hideg elleni küzdelemben tovább erősödve most már állandónak tekinthető túrapartneremmel, Palladiummal a Visegrádi-hegységet céloztuk meg. Szép kört néztünk ki, némi ismeretlen útvonallal fűszerezve, lett volna benne Spartacus-ösvény és jégbringázás is, de egy műszaki hiba miatt még féltáv előtt fel kellett adnunk. Paradox módon a napot ez tette igazán felejthetetlenné.
Pomázon gyülekeztünk, és 10:20-kor nekiindultunk a zöld, majd az ismeretlen Z3 jelzésnek. A környék pár hete rettenetesen sáros lehetett, és a mocsár természetesen nem simára fagyott, hanem nyomvájús-buckásra, olyan volt, mint egy meredek, köves patakmederben felfelé mászni. Nehezítésként még a Budaiban tapasztaltnál mélyebb, 4-5 centis hó is borította. Ezen a szakaszon szétnyílt Palladium egyik láncszeme, szerencsére ki tudtam segíteni patentszemmel. Viszont innentől fogva nem volt több "életünk", legalábbis láncproblémákat illetően. A Z3 jelzést el is vétettük, de nem aggódtunk, mert jó volt az irányzék, így viszont a Hubertus-vendégház kimaradt.
A hó miatt Lajosforrásra kicsit fáradtan érkeztünk, ezért kajapihenőt tartottunk, majd következett a második ismeretlen szakasz, a Vasas-szakadék és környéke. A szakadéknál kifotóztam magam, majd a Sás-völgyben, egy csodaszép völgykatlan mentén tekertünk vissza Lajosforrásra.
Lajosforrástól a meredek K+ jelzésen déháztunk le a dömörkapui aszfaltúthoz, ami így hóban már extrém sportba hajló mutatvány volt. A folyamatos fékezés meg is tette a hatását, az első fékben vészesen elkopott a pofa, elhajlott a kis "pillangórugó", ami normál ügymenet esetén a pofákat nyomná szét, de most elviselhetetlen ciripelésbe kezdett a féktárcsán. Ezzel persze az első fék halott lett, vele együtt minden aznapra tervezett hátralévő útvonalat is stornózhattuk. Kicsit mérgesen indultunk le Szentendre felé.
Ezzel együtt viszont időmilliomosok is lettünk, így jóval többször elővettem a fényképezőt is, Szentendrére beérve cukrászdát látogattunk, és mivel bőven volt időnk, HÉV-ről szó sem lehetett, bringával indultunk vissza Pestre. Normál esetben erről a szakaszról nincs is mit írni, de most a változatosság kedvéért, a Kavicsbánya-tó be volt fagyva. Ezt tapasztalva Palladium javaslatára legurultunk megnézni: a jég kőkemény volt. Persze nem mentünk be messzire, a parttól maximum 3-4 méterre. Fantasztikus élmény volt, sokkal jobb, mint pusztán hóban bringázni. Nem is mentünk vissza az útra, hanem végig a part mentén gurultunk a tó végéig. A korcsolyanyomok arról árulkodtak, hogy viselőik nálunk bátrabbak voltak, jóval beljebb merészkedtek, de nem akartunk beszakadást kockáztatni. Így is felejthetetlen volt jégen bringázni.
Útvonal: Pomáz (- Hubertus vh) - Lajosforrás - Vasas-szakadék - Sás-völgy - Lajosforrás - Dömörkapui aszfaltút - Dömörkapu - Szentendre - Kavicsbánya-tó - Bp. Táv: 55.11 km, szint: 803 m. A túra képei.
Utolsó kommentek