Bicikli fronton továbbra sem történt előrelépés az elmúlt hetekben, a térképeket viszont változatlan intenzitással bújom. Főleg Ausztriánál van nyitva a Google Maps, a Bergfex, vagy éppen az Outdooractive. Előző héten már végre nem csak hétköznap volt jó idő, ezért Lukival úgy döntöttünk, ideje lenne egy újabb sógorlátogatásnak.
Hosszú szünet után újra jelentkezem. A BEAC Maxi után volt még egy - amúgy nagyon szép - börzsönyi túra, aminek a végén bg_-vel kellett hazavitetnem magam, annyira kész volt a térdem. Sportkórház, porclágyulás diagnózisa (igaz, csak kézrátétellel), 3 hónapnyi porcerősítő kúra, még két hónap pihentetés, fokozatos terhelés lett felírva. A munkába járás, óvatosan, nem erőltetve ez idő alatt is engedélyezve volt.
Régi vágyam nem teljesült ma, azaz napfénynél beérni a BEAC Maxi végén. Igaz, az idei év sok kihagyása miatt ezt nem is mára terveztem, így egy másik vágyam előtt nyílt meg az út: beszélgetős, társasági, nem (nagyon) rohanós BEAC-on részt venni. Ez sem sikerült.
Avagy voltam is a Pilisben, meg nem is. Történt ugyanis, hogy kaptam egy meghívót a Facebookon. A feladó Sasi volt, a meghívás tárgya pedig egy 24 órás TekerEdzés Sasi hagyományos Gomba-körén. Szombat 15:00-tól vasárnap 15:00-ig. Az esemény apropóját az szolgáltatta, hogy a szervező balesete miatt elmaradt a saraticei 24 órás országútis verseny Csehországban, amire Sasi egész évben készült, és ha már ló nincs, jó lesz a szamár is alapon, hazai pályán szerette volna kitekerni azt a 24 órát.
A Großglockner-út megmászása után, vasárnap reggel napsütésre ébredtünk. Mondhatni Sasiék legnagyobb boldogságára, ugyanis számukra ezen a napon ért véget az ausztriai hároméjszakás kaland, ők a kellemes napsütést már csak a hazaúton élvezhették. Persze nem kell mindjárt kánikulára gondolni, a hőmérséklet olyan 20-22 °C lehetett, de ezen a napon végre nem esett az eső, és a napot is elég gyakran láttuk.
A Jaufen-hágó megmászása után, 27-én biciklimentes napot tartottunk, strandoltunk a Therme Meran-ban, majd pedig gyalogosan jártuk végig újra Merano belvárosát. 28-án könnyes búcsút vettünk a várostól, kijelentkeztünk a szállodából, és visszaindultunk Ausztriába, Neukirchenbe, ahol Bori és Pharao, Kboy-jal, Sasival és Zsófival kiegészülve vártak ránk.
Ahogy tegnap említettem, mára azt a 2094 méteres Jaufen-hágót (Jaufenpass, Passo di Monte Giovo) táraztam be, amelyen Meranot vasárnap megközelítettük. San Leonardo volt a kiindulás, Meranotól 22 km-re, és terv szerint megmásztam volna a hágót, legurultam volna a túloldalon, majd újra megmászva begurultam volna Meranoig.
Végre újra nyeregben... Bár már 4 hete bringával járok munkába, 2 hete említésre méltó hétvégi túrám volt a Vándormásokkal a Mecsekben (majd meg is említem itt is, csak eddig készülődés volt), az első komolyabb tekerésre a nyaralásig kellett várnom.
A történet nem mai, hanem már 8 napos, de ha múlt szombaton írom a beszámolót az aznapi túráról, akkor minden szó káromkodás lenne... Röviden és tömören, montizásra adtam a fejem, a rendes éves K60 emléktúrán vettem részt a Serrenőkkel. Solymár felé haladva, a meredek hegyoldalban haladó egynyomtávos sárgán viszont buktam, majd a bringa és én is jópár méterrel az ösvény alatt értünk földet. A rövidebbet én húztam: amíg a bringának csak a szarva fordult el, addig én a vállamra estem, ami ugyan nem tört, de a szalagok sérültek. Mindez aznap délután, az OBSI-ban derült ki, így újabb kényszerpihenőn vagyok, legalább 2-3 hétig. Kezdem a tököm tele lenni a sok kihagyás miatt...
Utolsó kommentek