Holló-kő lett volna a bejegyzés címe, ha minden jól alakul. Természetesen nem a cserháti kis palóc faluról van szó, hiszen azt eleve egybe kell írni, hanem egy 685 m magas csúcsról a Börzsönyben, ahová feljutni, és ahonnan lejutni is cudar nehéz. Mindemellett a legmagasabb csúcs távolról sem ez, hanem Magosfa lett volna, a maga 915 méterével, de ez is másként alakult.

Háromnegyed 10-kor szálltam le a szép piros Bombardier-ről Verőcén, ahol ideális körülmények fogadtak: napsütés 20 fok feletti hőmérséklettel. Rácsatlakoztam a pirosra, és hamar Magyarkútra értem, ahol hangolásként nem éppen támadó, de hangosan ugatva kergető kutyákkal kellett viaskodnom, gazdáik felügyelete mellett. Amikor elég hangosan rájuk kiabáltam, hogy hívják már vissza, végre mutattak némi hajlandóságot, de a kutyák összeszedéséig 3-4 percig vesztegeltem. Amikor letértek az útról, szépen óvatosan továbbhaladtam.

A Les-völgy csodaszép volt, mint mindig, és itt még sütött is a nap. Szokolya vasútállomásig minden tökéletes volt, ekkor viszont elment a nap. A völgy Szokolya feletti szakasza kicsit nedves is volt. Nem sártenger, de amíg normális esetben inkább a patakban gázolok az ösvény helyett, addig ma inkább elkerültem eme élvezeteket. És innentől kezdve elkezdődött azon események sora, amelyeket szívesen kihagytam volna.

Elsőként, még a völgyben, döbbenetes látvány fogadott. Egy frissen elhullott szarvasmarha teteme önmagában is mellbevágó, ennek a példánynak viszont gyanúsan nagy volt a hasa. A másik oldalára érve kiderült miért, ott ugyanis egy újszülött boci feje és első lábai lógtak ki...

Továbbhaladva már élő állatokkal találkoztam. Elsőként nyulaknak hittem a bozótba menekülő kis állatokat, de aztán rájöttem, hogy ezek kis vaddisznók. Hoppá, ahol kis vaddisznók vannak, ott kell lennie egy anyának is, márpedig kölykeit védő vaddisznóval nem szívesen konfrontálódnék. Hamarosan megjelent a mama is, de szerencsére jobban megijedt tőlem, mint én tőle, és bemenekült a sűrűbe. Pár méterrel visszahúzódtam, várva, hogy összeszedi a kölyköket, és továbbállnak, majd szépen lépésben elindultam. 30-40 méterre előttem, az ösvényen újra feltűntek, de amikor újra észrevett a mama, megint bemenekültek a fák közé. Megint vártam, majd lépésben megindultam, remélve, hogy egy esetleges találkozáskor a bringát magam előtt tartva sikerül visszatartani egy esetleg támadó állatot.

Szerencsére erre nem volt szükség, túlhaladva azon a ponton, ahol láttam őket, felszálltam, és továbbhaladtam. Királyrétre befutva már szinte örültem az ember- és autóáradatnak. A piroson folytattam, ismeretlen útvonalon, a Taxi-nyiladék mentén. Itt már látszott, hogy nemcsak hogy napsütés nem lesz, de helyette köd fogad majd odafent. A Nagy-Hideg-hegy nem volt betervezve, de felmentem tölteni, majd rögtön indultam is tovább a Jancsi-Juliska vadászházhoz vezető jelzetlenen.

A háznál épp "otthon voltak", amivel lőttek is a nyugis elmélkedős pihenőmnek. Bár az itt fogadó kutyussal gyorsan haverok lettünk, a tébláboló erdész miatt nem időztem sokáig. A Forrásoki-rét felé indultam el, majd a K3 megtalálása után azt követtem Bányapusztáig, de ez az útvonal cseppet sem volt élvezetes.

Bányapusztánál nagy hiba volt, hogy ragaszkodtam az eredeti útvonalhoz, Holló-kő felé, hiszen a köd miatt tudni lehetett, hogy kilátás ma nem lesz. Ennek ellenére mégis felküzdöttem magam, ott pedig egy hangos 40-60-as korosztályú túracsoport fogadott, szóval nemhogy a kilátásnak, de még a nyugis pihenésnek is lőttek. Innen is gyorsan távoztam, a Hanzi-bércen kajáltam egy keveset, majd le a Feketölgyi panzióhoz, onnan pedig be Kemencére, az első kútig.

Kevés aszfaltozás következett, ami után jobbra kanyarodtam, és egy unalmas, szerpentinező dózeren küdöttem fel magam Magosfa irányába. Itt már nagyon untam a banánt, a ködös, rossz időt, fáradtnak is éreztem magam a mindössze kb. 1200 m szint után. El is tévedtem, egy irtásban kötöttem ki, ahol tekerni nem lehetett, tolni is csak nehezen. Visszamenni nem volt kedvem, ezért megindultam arra, amerre a zöld jelzést sejteni véltem. Kerítésmászás után meglett a zöld, amely Magosfa alatt teljesen tekerhetetlené vált, ez a szakasz mindenképpen a túra mélypontja volt. Magosfa után terv szerint a Nagy-Mána felé fordultam volna a piroson, de ekkor már semmi kedvem nem volt ilyen kitérőkhöz, következett tehát Csóványos.

Csóványoson legalább már köd nem volt, ezért felmásztam a kilátóba. Remekül időzítve, a nap ugyanis pont akkor sütött ki, amikor leértem onnan. Itt pihentem, fotóztam, beírtam a csúcs-könybe, majd már szép napsütésben folytattam a zöldön, a Hárombarát-nyereg felé, ahonnan a K4 jelzésre, a "börzsönyi autópályára" fordultam a Foltán-kereszt irányába.

Foltán után jött a Saj-kúti-bérc, ami kissé problémás szakasz. Meredek, számomra ippeg kitekerhető, bár ez most lefelé nem okozott gondot. Viszont általában elég sűrű körülötte a növényzet, nehéz vérző karcolások nélkül átjutni rajta. Szerencsére úgy tűnik, májusban még nincs akkora dzsungel, ezért ma sikerült, így teljesen élvezetes volt ez a szakasz, amelyet a Nógrádig tartó, még élvezetesebb száguldás követett.

Nógrádon várromlátogatás, majd vissza a kékre, irány Magyarkút. Kellemes mászás következett, és nem ismertem magamra. Itt már 2000 felett volt a szint, az Epic "agyát" kikapcsolatam (puha állás = kevéssé hatékony mászás), mégis muzsikálva, probléma nélkül fogytak el a néhol 16-18%-os emelkedők. A Nagy-Kő-hegyre érve megnéztem a kilátóhelyet, ezt a BEAC napján, szeptemberben nem tehettem meg, majd nekkindultam az utolsó lejtőzésnek, Magyarkútra. Ezen a szakaszon még kis desszerttel kedveskedett az erdészet, kb 300 méteren át pontosan az útra merőlegesen vágott farönkökkel. Nagyon remélem, hogy ezeket felvágják jövő hétvégére, amikor ugyanerre jövünk klubtúra keretében.

Útvonal: Verőce - Magyarkút - Les-völgy - Szokolya vá - Hegypó-árok - Királyrét - Taxi-nyiladék - Magas-taxi th. - Nagy-Hideg-hegy - Rakodó - Jancsi-Juliska-ház - Forrásoki-rét - Bányapuszta - Holló-kő - Fekete-völgy panzió - Kemence - Nagy-Oros-bérc - Magosfa - Csóványos - Hárombarát-nyereg - Musli - Foltán-kereszt - Saj-kúti-bérc - Nógrádi vár - Nagy-Kő-hegy - Magyarkút - Verőce.

Túratáv: 76.4 km
Szint: 2351 m (VDO szerint), 2697 m (turistautak.hu szerint)
Tekerési idő: nettó 7 óra 12 perc
Képek ide kattintva tekinthetők meg.