Idén sajnos időhiány miatt nem tudtunk résztvenni az egész egyhetes Vándormások bringatúrán, de azért egy hosszú hétvége belefért. Péntek este csatlakoztunk a társasághoz, de már reggel elindultunk, a terv egy tavalyi gerecsei túra újra bejárása volt Bicskéről kiindulva, a Turulnál befejezve, onnan pedig Környebányára legurulva. De az előző hetek monszunja, és a tájékozódási problémák közbeszóltak.
1. nap
Bicsként szálltunk le a vonatról, pontosan úgy, ahogy egy éve, egy klubos túrán. Némi keresgélés után megtaláltuk a Csabdi felé vezető utat. A túrán elvileg egy nemrég kiadott, Gerecse/Vértes/Velencei-hegység térkép alapján tájékozódtam, de sajnos Bicske környéke éppen lemaradt róla. Így a Somlyóra vezető piros megtalálásához klubos helyi erőnk, Tailor telefonos segítségét kértem. Egy darabig el is boldogultunk, tavalyról ismerős helyeket fényképeztünk.
Csabdi és környéke felülről
A harmadik telefon után azonban útbaigazítónk is megkavarodott, térkép híján nekem is elment a kedvem, ezért visszagurultunk Csabdira, ahol egy kocsmában kaptunk útmutatást a Somlyó felé. Innen akár sima is lehetett volna az ügy, megtaláltuk Tükröspusztát, a tanya mellett a piros jelzést, sínen voltunk. Itt szólt közbe az időjárás, ugyanis az előző hetek esőzései miatt egyre nagyobb és nagyobb pocsolyákat kellett kerülgetni. Az utolsót már konkrétan a bozótosban kellett volna kikerülnünk, és ekkor inkább úgy döntöttünk, hátra arc, és szépen aszfalton betekerünk Tatabányára.
Eseménytelen gurulás kezdődött, Nagyegyháza és Szárliget útvonalon megérkeztünk Tatabányára egy erősen indusztriál negyedébe. Bőven időben voltunk, ezért - ha már az eredeti tervben is szerepelt - feltekertünk a Turul emlékműhöz.
Itt kicsit nézelődtünk, majd a piros jelzésű lépcsőkön lebaktattunk Tatabánya központjába, ahol megebédeltünk. Mivel még mindig nagyon korán volt a találkozóhoz, ezért úgy döntöttünk, nem Környebányára megyünk, hanem a többiekkel szembetekerünk, és akkor valahol csak találkozunk.
Környe felé vettük az irányt, ezáltal elhaladtunk a bánhidai erőmű mellett, ahol újból rámtört az indusztriál-fíling, és ezt már végre meg is örökítettem.
Környén nem álltunk meg várakozni, hanem tovatekertünk Kecskédre, ahol szembetalálkoztunk az egész heti túrázókkal. Ezután közösen tekertünk Környebányára, ami egy szép környezetben fekvő unalmas bányászfalu, de szerencsére a szállás nem bányászhangulatot idézett.
2. nap
A korábbi évek Vámdormások-túrákon megszokott nehézkes indulás ezen a napon elmaradt. Aszfalton áttekertünk Vértessomlón, majd földúton közelítettük meg Majkpusztát, ahol a remeteség megtekintése volt a program. Idegenvezetőnk végigkisért bennünket a remeteségen, ismertette velünk a hajdan itt élő remeték ingerdúsnak nem nevezhető mindennapjait, szagoltunk gyógynövényeket, és összességében egy nagyon kellemes másfél órát töltöttünk el.
Oroszlány következett, de csak a pereme, majd eleinte erdészeti aszfalton, később köves földúton Gánt faluba érkeztünk. Itt félórás fagyizós pihenőt tartottunk, és egy napi söradagját fogyasztó helyi bácsitól részletes történelemórát hallgattunk Kápolnapuszta tragédiájáról.
Vérteskozma volt a következő település, ahol nem sokat nem terveztünk várakozni, de mivel odáig több elágazás vezetett, borítékolható volt, hogy lesznek eltévedők. A helyzetet bonyolította, hogy Vérteskozma - állítólag - azok kedvenc pihenőfaluja, akik nem szeretik, ha nyaralás közben zavarja őket a főnök. következésképpen térerő híján nagyon nehezen tudtunk kapcsolatot létesíteni az eltévedőkkel.
Jó óra múlva indulhattunk tovább. Innen az út kétfelé ágazott: egyik kicsit hosszabb, végig aszfaltos, a másik rövidebb, egy részén terep. Magam nem szeretek rövidíteni, de a terep hívó szavára most mégis a rövidebb utat választottam. Nem bántam meg: a sárga négyzet jelzésen gyönyörű árokban vitt az út Várgesztesre, ahonnan lejtőn percek alatt legurultunk Vértessomlóra. Pár percre volt már csak Környebánya, így volt idő egy cukrászda-látogatásra is. Mivel a szél kezdett viharosra fordulni, és nagy zuhé volt kilátásban, ezért aki megette/itta a magáért, máris indult tovább Környebányára.
3. nap
Ha előzetesen pontosabban leegyeztettem volna a vasárnapi útvonalat, akkor pénteken nem Gerecsével próbálkoztam volna, hanem Szárligettől Környebányáig bejártuk volna a Vértes északi részét. Erre a napra ugyanis megint a Turul volt a menü, onnan pedig "levezetés" Vértesszőlősre. Az egyhetes túrákon megszokott, hogy az utolsó napon már csak amolyan féltúra fér bele, mert még haza is kell vonatozni.
Tatabánya szebbnél szebb városrészein átküzdve magunkat, és a lustább, rövidíteni szerető túratársaktól elbúcsúzva újra a Turul alatt találtuk magunkat. Ekkor már nem maradt mit fotóznom, inkább megpróbáltam felderíteni a turultól is látható közeli sziklaszirteket. Mérsékelt sikerrel.
Miután mindenki kigyönyörködte magát, továbbindultunk Halyagoson át Vértesszőlős felé. Az utolsó, piros jelzésű szakasz a térkép szerint javított földút. A helyiek javítási szokásai mindenképpen érdekesek, az út ugyanis építési törmelékkel volt teleszórva, de ledöngöléssel már nem fárasztották magukat. Ennek köszönhetően a társaságból többen - trekking bringát hajtók - lefelé is tolni kényszerültek.
Vértesszőlősre leérve, a többiekre várva még útbaejtettük a helyi McDonalds kirendeltséget, majd miután mindenki leérkezett, vonatra ültünk. A Vértesből enm láttam annyit, amennyit szerettem volna, egy klubos túrát mindenképpen megéri majd rászánni.
További képek ide kattintva.
Utolsó kommentek