Ha már így adódott, hogy áprilisban nyár van, nem tudtam ellenállni, hogy idén először a Börzsönyben tekerjek. Útvonaltervhez alapot egy 2007-es börzsönyi túra adott, egy szakaszt lecseréltem egy másikra, az eltévedéseket pedig igyekeztem kihagyni. Így sikerült a nagyon jóból egy még jobbat kreálni.
Hajnal 5-kor Csabi (mármint a dominarucis) sms-e ébresztett, miszerint eü. rendellenességek miatt nem vállalja be a Börzsönyt, így 8:40-kor Pharaoval kettesben ültünk a vonaton. Amiben még idén nagyon nem vagyok formában, az a reggeli készülődés, Pharao vette meg a jegyemet, én meg pont indulásra estem be a Nyugatiba...
Kismaroson szálltunk le, majd azon nyomban bevetettük magunkat a börzsönyligeti erdőbe, a sárga jelzés mentén. A Csömöle-völgy nagy kedvencem, bár megint nem úsztuk meg rönkökön való átemelgetés nélkül, de még elfogadható mennyiségben. Azért a Börzsöny nem Budai, sarat is láttunk, de dágvány szerencsére már nem volt. Mintha az erdészet is képes lett volna önmérsékletet tanúsítani, csak annyira b.szták szét a kétnyomtávos utakat a bulldózereikkel, hogy még éppen nem vesztünk el a nyomvájúkban. De az is lehet, hogy mindez totális véletlen volt.
Első upgradeként a 2007-es túrához képest nem kanyarodtunk a pirosra Kóspallag előtt, hanem végigmentünk a sárgán, be Kóspallagra. Ezzel a kör kb. 3 km-rel hosszabb lett, de a Kóspallag utáni kéket mindenképpen bele akartam szőni az útvonalba.
Mivel Bori és Elmer ma TT-ztek, ráadásul a környéken, próba cseresznye alapon felhívtuk őket, és lám, ők is pont a faluban voltak. Gyors klubtalálka után ráfordultunk a kékre, és délnek haladtunk, Törökmező felé. Habár pocsolyából kicsit több volt az ideálisnál, mégis bejött a számításom, Pharao nagyon élvezte ezt a szakaszt. Törökmező előtt azért lefagyott a szájáról a mosoly, amikor egy kőkemény kaptató állta utunkat.
Törökmező után letértünk a kékről, ez volt a második módosítás 2007-hez képest, így lemaradtunk két kerítésmászásról és egy vizenyős talajú mászásról. Hegyes-tető előtt Pharao már kezdett fáradni, de végülis felértünk a Julianus barát-toronyba. Itt a panoráma miatt nem esett nehezünkre elidőzni, majd visszaindultunk, a sárgát követve, le Zebegény irányába.
A sárga, miután levált a kékről, egészségesen emelkedni kezdett, nekem meg égett a pofám, mert nem ezt jövendöltem Pharaonak . A csúcsra felérve pedig azonnal meredeken lejteni kezdett, Jani tárcsái meg is pörkölődtek. 07-ben a sárgát elvétettük, így egy jelzetlenen értünk le Zebegénybe, ahonnan pedig egy lépcsős szerpentinen mászhattunk fel az emlékműhöz. Nem így ma: végig a sárgán, fantasztikus panorámás útvonalon lejtőztünk, és az emlékműhöz vezető utat is megtaláltuk.
Az emlékműnél árgus szemekkel figyeltem, hogy újra előkerül-e a másfél éve már látott cica, mint ahogy a budai Árpád-kilátónál is szinte házigazdaként fogadott egy cirmos tavaly ősszel. De nem, se állat, se ember, háborítatlanul sziesztáztunk ez emlékmű emelvényén, a panorámában gyönyörködve.
Miután összeszedtük magunkat, legurultunk a faluba, tankoltunk, majd visszaindultunk a zöld jelzésen, a Malom-völgy mentén. Itt kivételesen igaznak bizonyult, amit az útvonal emelkedéséről ígértem, és hosszan, az egykori malomig lényegében szintben haladtunk. Unalmas ez a szakasz sem volt, gondoskodott erről a szokásosnál bővizűbb patak. Az egyik gázlónál, mivel ragaszkodtam egy jó fotóhoz, háromszor kellett átkelnem a patakon, persze minden oda-vissza út során irháig vizes lettem térd alatt. Áprilisi kora nyár rulez!
Ahol a zöld elkezdett emelkedni, ott nem éppen szégyenlősen tette, nekem pedig itt lett gyanús, hogy valami nem jól van beállítva a VDO-ban. 25%-ot, ha harcolva is, de kitekerek ágaskodó első kerekek nélkül. A kitekerés itt is megvolt, de kb két méteren egykerekezve. Persze a telók nyomását is ellenőrizni kell, átvétel után tessék-lássék módon fújtam/eresztettem a levegőt, szóval a geometria sem biztos, hogy 100-as.
Kismarosra érve letértünk a zöldről, majd izgalmas szerpentinezés, és némi eltévedés után jutottunk le a 12-es úthoz. Mivel éhesek voltunk, áttekertünk Verőcére, ahol világbajnok adag gyros-tálakat tüntettünk el rövid ídő alatt. Mivel a vonatról lemaradtunk, és a kaja is visszahozta az életkedvünket, betekertünk Vácra, ahol gasztrotúránk koronázásaképpen meglátogattunk egy cukrászdát is.
Pestre érve, a körúton nem hittem a szememnek, hogy a VDO 29 km/h-t mutat, így lett kerek a gyanúm a túra során mutatott százalékokkal kapcsolatban.
Útvonal: Kismaros - Csömöle-völgy - Kóspallag - Békás-rét - Törökmező - Hegyes-tető, Julianus-kilátó - Zebegény, Trianon-emlékmű - Malom-völgy - Törökmező - Gál-hegy - Kismaros - Verőce - Vác. Táv: 69.0 km, szint: 1161 m, idő: 4:40, átlag: 14.8 km/h.
Képek ide kattintva.
Utolsó kommentek