Hosszú, majdnem három hónapos kihagyás után ültem újra az Epic nyergébe. A bringa mindeközben megjavult, kapott új hajtóművet (XT), 11-34-es sort (dettó), egy láncot (XTR), és végre valahára gari keretében kicserélték az október óta haldokló rugóstagot is. Lényegében jobb, mint újkorában, hiszen újkorában egy, a Kelly'sen már egy éve használt LX hajtóművel volt kénytelen megelégedni.
Szezonindításként egy ezresnél kicsivel több szintet tartalmazó Buda-könyéki kört néztem ki. Sikerült sok klubtagot elcsalnom, 9-en várakoztunk Csillaghegynél. Fél 10 helyett kissé késve, háromnegyedkor vágtunk neki a Róka-hegynek. Az ürömi aszfaltútnál három további klubtag csatlakozott, palladium pedig elhozta egy kollégája fiát is. Így összesen 13-an indultunk neki a Kevély felé tartó, újoncnak talán kissé lélekölő emelkedőnek. Sajnos társaságunk egyetlen hölgytagjának, Andinak így elsőre sok volt, így Hoyjal egyetemben ők váltak le először, és visszafordultak.
A Kevélyre való mászásba következőként palladium kollégájának fia fáradt bele, palladium pedig lecsatlakozott vele, és visszakísérte a műútig.
A Kevélyre érve hosszan pihentünk, fotóztam. Befutott egy hármas bringás társaság is, ami jól jött ki, mert volt kire mutogatni, lám nem én vagyok az egyetlen őrült, aki ide túrát vezet. Továbbindultunk, majd a nyereg után a zöldön haladtunk volna, de elvétettem (nem volt nehéz), így keresgélni kellett a Solymári-völgybe vezető kis ösvényt. A völgy, ahogy előzetesen igértem, lényegében lejtett, bár legtöbbnyire nagyon. Ahol meg nem, ott emelkedett, ott is nagyon. Kicsit túlélőtúra hangulata volt ennek a szakasznak, de talán élvezte mindenki. A függőhídnál minto nem állta meg, hogy bringával is kipróbálja, ezzel engem is megihletett.
Solymárra érve már mindenki vattát köpött, ezért megszálltunk egy benzinkutat, pótoltuk a folyadékhiányt, majd újra csatlakoztunk palladiumhoz, aki a főtéren várt ránk. Így megint 10-en lettünk, de hárman nem jöttek tovább, hanem Bp felé vezető utakon kezdtek tanakodni.
A Zsírosnak így heten vágtunk neki. A budai oldal a Kevélyhez képest jóval simább ügy volt, viszonylag gyorsan fel is értünk a Zsíros-hegy melletti panorámás hegyoldalra. Itt is elidőztünk, majd, ha már itt vagyunk a szomszédban, átugrottunk a Szénásra is. Ezek már eseménytelenebb szakaszok voltak, amit a kilátások kárpótoltak. A Szénásra érve már rendesen meg is pirultunk.
Haza végig a kéket követtük, ami - szokás szerint - végig lejtett. A Remete-szurdok előtt szavazást tartottunk, hogy menjünk-e le a szurdokba, vagy kerüljük ki, de mivel senki sem ellenkezett, a szurdok felé mentünk. Ez az útvonal persze tartalmazott egy kis sziklamászást is, ami viszont a Vadálló-kövek után már meg sem kottyant. Leérve átgázoltam a patakon, és így egyedüliként térdig sárosan gurultam be Remetekertváros luxusvillái közé.
Nagy-réten farkaséhesen támadtam rá a büfére, ahol szerencsére első osztályú zsíros kenyeret szervíroztak meggy Márkával. A réten még elidőztünk, velős gondolatokat elemeztünk (mi a napi normális fingásszám pl.), majd némileg feltöltődve gyűrtük le a hátralévő Hűvösvölgyi út menti szakaszt.
Szerdán, amikor szervizbe tekertem vele, az Epic nagyon idegen bringának tűnt, a hintalóként táncoló hátsórész, és a három hónapos kihagyás után, de a túrán minden úgy klappolt, mint régen. A hajtómű is megúszta, nem úgy mint 3 éve az LX, ami a vétel harmadnapján, az első komolyabb tekerés alkalmával kapott egy nagy követ, és kicsorbult a nagytányérja. Becsületére legyen mondva, a legutolsó túrákon, szétkoptatva is helyt állt. Béke poraira :).
Útvonal: Bp. Csillaghegy - Nagy-Kevély - Kevély-nyereg - Solymári-völgy - Solymár - Zsíros-hegy - Nagy-Szénás - Remete-hegy - Remete-szurdok - Nagy-rét - Hűvösvölgy - Margit-híd, amely során 61.7 km távot, és 1169 m szintet gyűrtünk le. A túra képei ide kattintva tekinthetők meg.
Utolsó kommentek