Összejött a hosszú hétvége második tekerése is, ráadásul most sikerült elindulni viszonylag korán, kicsivel fél 10 után. A terv szerint a Budaiban kezdtem volna, onnan Pilis-Visegrádi, de szerencsére menet közben meggondoltam magam. Így egy szenzációs, teljes egészében a budai-hegységbeli túrában volt részem, ahol a szokásosnál sokkal nagyobb arányban tekertem egynyomtávos ösvényeken, és amelyet a vége felé eleredő eső sem tudott elrontani.
A hosszú, szabival együtt 5 napos hétvége biciklizés terén eddig nem volt túl eredményes. Kimaradt az év utolsó "hosszú" napja, és vasárnap sem sikerült bringára ülnöm. Még ma reggel is vastagon sáros volt az Epic, ezt megunva lepucoltam őt is, a cipőmet is, előtúram egy régi cipőmet, hogy ne kelljen a vizes cipőben menni, és 14:45-kor végre útra keltem.
Kissé könnyelműen fogadkozok az utóbbi időben. A mátrai lázas túra után megfogadtam, hogy legközelebb a fagyok beállta, vagy egy hosszú aszály után megyek újra terepre. Mégis, 9 napnyi esőmentesség után múlt héten már a Börzsönyben voltam. Azután azt fogadtam meg, hogy idén oda sem megyek többet. Ehhez képest...
Mi az? Verőcéről indul, megmássza Csóványost, átkel a Dunán, megmássza Dobogókőt, majd a Pilisen át a Budai-hegységben ér véget? Nem, most nem a BEAC Maxi.
A szombati túrán három dolgot tanultam. 1. A Mátrába montival csak hosszú aszály után megyek ezután. 2. A tervezett útvonalakat - ha tudom - részletesen lecsekkolom a turistakalauzban. 3. Betegen meg sehova sem megyek.
Idén már 5-ször jártam Kékestetőn, ebből két látogatás a legutóbbi országútizás során történt. Ma erre rátettem 16-ot.
Szeretem a Cserhátot. Azóta vagyok így vele, amióta először betettem ide a lábam. Országúti túráim során előszeretettel kezdem, vagy fejezem be itt a tekerést. Különösen szeretem a Herencsény-Cserhátszentiván szakaszt, mert erre az aszfalt is osztrák szintű. Montival eddig egy rövid szakaszt jártam be, Szandától Cserhátsurányig. Akkor csomagos túra keretében másztunk (toltuk fel) Szandára, majd bámultuk a fenséges kilátást. Oldbike tavalyi túraképei után végképp ki akartam próbálni a cserháti montizást, és a sors úgy hozta, hogy ennek ma jött el a napja.
Augusztus 20 környékére tavaly is sikerült összehozni egy őrült túrát, a Nati emléktúra kis kiegészítésével. Az akkor montival 150 km és 3550 m szint lett. A hagyomány kötelezett, csak idén az országútit vittem ki.
A heti térdpara (amelynek során hétfőtől csütörtökig még bringázni sem mertem munkába, a térdemet kímélendő) pénteken megnyugatóan rendeződött: a Sportkórházban közölték, hogy nem kell amputálni, de még a műtétet is megúszom, elég kenegetni, meg esetleg ne most másszak Kékestetőt. Így ésszerűnek tűnt a szombaton megrendezett Vértesi Kerekezés 75MTB nevű teljesítménytúrát választani: kényelmes 1000 m szint 75 km-en elosztva, talán még az esőt is megússzuk.
Utolsó kommentek