Idén már 5-ször jártam Kékestetőn, ebből két látogatás a legutóbbi országútizás során történt. Ma erre rátettem 16-ot.
És ezt így hogy?
Egyrészt, frusztrált, hogy az időjárás elmosta Királyhegyet, a BEAC Maxit, és számomra a 24-órás versenyt is. Másrészt, a fentiek miatt szinthiány támadt a "könyvelésben", amit pótolni kellett, nehogy egy csapadékos ősz/tél keresztülhúzza a 100 ezer méteres idei szinttervet. Harmadrészt, motivációt kaptam, hogy ha van valami terved (esetemben a Salzkammergut A), akkor nem az a jó taktika, ha az esetleges eső miatt siránkozol, hanem ha szisztematikusan készülsz rá. Ez afféle felmérés volt, készülni pedig van 9 hónap. bár igazából csak tavasztól lehet majd. Negyedrészt egy blogbéli komment hatására megnéztem az abban linkelt oldalt, és baromira felkeltette a fantáziámat, és meggyőzött, nem érdemes dobni a bringázást a cigi és a pocaknövesztés érdekében. Ötödrészt, elgurult a gyógyszerem.
Így hát egyszerű tervet eszeltem ki mára. Mivel a Salz "csak" 200 km (igaz, terepen), viszont szintben 7200 m, a szintidő pedig 15 óra, ezért nem volt értelme a távot és a tekerési időt nyújtani. Nem is tudtam volna, 8-as indulással is kb 11 órával kalkulálhattam, mert éjszakázni ma nem volt kedvem. Holnap munkanap, ezért szanaszét sem szaggathattam magam, egy egészséges elfáradás azonban belefért. Ezért azt találtam ki, a legrövidebb úton Mátraházán termek, és megmászom a Kékest, mégpedig 16-szor. Ez a szám tűnt időben elfogadhatónak, szintben 5500-at ígért, és ráadásul kettőhatvány :).
A hétvégére ígért rossz időt úgy játszottam ki, hogy elcseréltem a szerdát a szombatra, így az esőben majd inkább dolgozok.
Az indulásból 8:25 lett, MÁV-Start is van a világon, de legalább a bringám ingyen utazott a Föld Napja jóvoltából. Adácstól Gyöngyös külterületéig tükörsima aszfalt vitt, Gyöngyösön áthámoztam magam, kissé pesszimistán 10 órára terveztem Mátraházára érni. Ez majdnem sikerült is, 10:03-kor értem oda, annyi változással, hogy akkor már másodszor, mert az első Kékes-mászás is megvolt ekkorra.
Kékest mászni 16-szor
Előzetesen arra bazíroztam, hogy ha Sasi túlélte a Gomba-köreit, akkor csak túlélem én is a Mátraháza-Kékes szakaszt. No, ez nem volt ilyen egyszerű. 3-4 körig semmi gond, de utána kezdtem halálra unni magam. Ezen a három kilométeren van egy (mátrai mércével) közepes kilátást nyújtó 50 méter, és slussz. Fák jobbról-balról.
És fárasztott is rendesen. Egy feltekerés 22-24 pecig tartott, végig 10-11% emelkedéssel, a legurulás megvolt 4 perc alatt. Magyarán alig pihentem, máris jött a következő mászás, a 9-10. menet után kezdtem kevesellni a 39/23-as áttételt. Ezt leszámítva egyszerű volt: felfelé kistányér-felni, lefelé nagytányér-kónusz. Persze azért pihentem is közben, de nem vittem túlzásba, mert nem akartam beleszaladni a sötétbe. A negyedik kör, szumma ~1800 m mászás után álltam meg először, rögtön egy hosszabb pihenőre, 15-20 percre, ekkor büfében ettem/ittam. 3 kör után rövid szusszanás nyújtással, megint 3 kör után ismét 15 perc kajaszünet, és így tovább. 18:00-kor értem fel 16-odszor, ekkor felmentem végig a toronyig egy gyors fotózásra.
Utolsó legurulás, Mátraházán töltés, és robogtam le Gyöngyösre. A terv itt még az volt, hogy Gyöngyös után a Mátraalján megyek Hatvanig, így összeszedve még 100-200 m szintet, ami szerencsére nem jött össze. Ott ugyanis tuti rámsötétedett volna, az út minősége meg elég trágya arrafelé. Sástónál rendőr állta utamat, egy sajnálatos motorosbaleset miatt lezárták az egész utat, a tó felé kellett kerülni. A tó mellett ráadásul nyitott büfét találtam, nem tudtam megállni, hogy ne kajáljak egy utolsót. Ezzel a Mátraaljának lőttek, Adácsra gurultam vissza.
A hazavonaton az én jegyem is ingyen volt, mert Adácson már bezárt a bazár, a kallerek meg lusták voltak a vonat végég eljönni egy jegyellenőrzés kedvéért :).
Útvonal: Adács - Gyöngyös - Mátrafüred - (Mátraháza - Kékestető) 16-szor - Mátraháza - Mátrafüred - Gyöngyös - Adács. Táv: 166.11 km, szint: 5115 m.
Utolsó kommentek