A heti térdpara (amelynek során hétfőtől csütörtökig még bringázni sem mertem munkába, a térdemet kímélendő) pénteken megnyugatóan rendeződött: a Sportkórházban közölték, hogy nem kell amputálni, de még a műtétet is megúszom, elég kenegetni, meg esetleg ne most másszak Kékestetőt. Így ésszerűnek tűnt a szombaton megrendezett Vértesi Kerekezés 75MTB nevű teljesítménytúrát választani: kényelmes 1000 m szint 75 km-en elosztva, talán még az esőt is megússzuk.

Megúsztuk. Legalábbis a fejünkre nem esett, de előző éjjel egy masszív vihar vonult át az országon, a névjegyét otthagyta a Vértesben is. És bár gyakran idegesített, hol gigapocsolyák, hol átnedvesedett homok formájában, de legalább ragaszkodó agyagos sár, és nagy számban kidőlt fák miatt nem kellett kurvaanyázunk. Nem ezek miatt kellett.

Szervezkedés folyt a Serrenő és a KK fórumon is, aminek eredményeképpen Pharaoval és Kboy-jal egészítődött ki a nagy létszám, összesen voltunk vagy 15-en. Kicsivel 9 után mindenki leszedelődzködött, összerakta a bringáját, nevezett, és nekiindultunk a kéknek. Három bringa elején figyelt GPS, de sajnos track nélkül. Az itiner ugyanis megadott egymástól 10 km-re lévő pontokat, de semmi utalást nem tett arra, hogy a két pontot milyen útvonalon köti össze. Így a kütyü csak arra volt jó, hogy mutatta, hol vagyunk, de azt nem tudtuk, merre kell menni. Az elején még a szalagozásra sem volt ráállva a szemünk, így történhetett meg, hogy Gántot a rossz kéken, pontosabban a kéken rossz irányban hagytuk el.

Nagy sokára észre is vettük ezt, ám engem ez akkor a legkevésbé sem érdekelt. Sokkal inkább valami más, ami miatt végülis be kellett mennem a fák közé dolgomat intézni. Némileg megkönnyebülve, az elkallódó túratársakat összeszedve, az itiner szerinti 6 helyett 12 km megtételével aztán rátaláltuk az első ellenőrzőpontra, a Géza-pihenő közelében.

A pihenő után Nándi kétszer egymás után bedefektelt, majd még a második EP előtt Panna is begyűjtött egy lyukat a belsőjére. Ezt ki is használtam, legurulva a második EP-hez megrohamoztam a mellette lévő presszó mellékhelyiségét, mert odafent csak félmunkát végeztem. Kiérve Pharao defektszerelésének utolsó pillanatait csodálhattam, ami így már a mai negyedik volt.

Miután mindenki szerelt, töltött, megkönnyebbült, indulhattunk is tovább. Az eredeti nyomvonal, valószínűleg járhatósági okok miatt, el volt terelve egy jelzetlenre, amit el is tévesztettünk. A semmi közepén bolyongva azt azért kitaláltuk, hogy az út egy szurdok túloldalán vezet, amely szurdok egyébként maga az eredeti nyomvonal. Időben már így is rettenetesen álltunk, és hogy ez még tovább romoljon, Hardhat váltófüle mondta be az unalmast.

Gyors szerelés - kölcsönfül felszerelése - után lebotorkáltunk a völgy mélyére, egy Börzsönyt megszégyenító meredekségű falon. Leérve elvetettük, hogy a másik oldalon felmásszunk, mivel úgyis ez a klasszik útvonal, erre is eljutunk a következő EP-hez. Jól tettük, a völgy felső szakaszán nem derült ki, miért terelték el innen a TT-t, hamar megérkeztünk a 3. EP-hez, ami nem ott volt, ahol a térkép szerint lennie kellett volna.

Pusztavámra, a 4. EP helyszínére innen simán lejutottunk, ahol egy elég nívótlan csehóban töltöttem fel magam elalvásgátló folyadékkal. Innen Nándi és Viktor leléptek visszafelé, mi pedig folytattuk a vértesi balf.szkodást barangolást. Hol egy defekt, hol egy eltévedés, hol egy kitört küllő, hol a sár miatt elkopó hátsó fékpofa és ripityára törő pofaszéthúzó rugó. Ez utóbbi engem sújtott, féltávtól hátsó fék nélkül kellett megoldanom a megállást. Mivel fékpofák nélkül nem volt hasznos húzogatnom a hátsó féket, ezért a következő megállás (defekt, mi más miatt) közben átrendeztem a műszerfalat, a fékkart természetellenes szögbe állítva, hogy még csak véletlenül se nyúljak hozzá reflexből.

Ezután viszont legalább az eltévedéseket kiszűrtük, egész jól haladtunk, viszont a durva időhátránnyal nem tudtunk mit kezdeni. Innentől kezdve le is maradtunk az ellenőrzőpontokról. Vérteskozma után Dobler Gabi nyeregcsőcsavarja adta fel a harcot. Szerencsére Kurucz Gabinál pótcsavar is volt, gyorsan megreparálták. Csákvárra jókora lejtőzéssel jutottunk le, amely során az egyetlen megmaradt fékemet vízhűteni is kellett.

Csákvár után még kis emelkedő, majd lejtő, és 2-3 km aszfaltozás várt ránk. Ez utóbbi során Dobler Gabival váltva sem sikerült befognunk az aszfaltoin elillanó Andrist. Gántra szintidőn belül beértünk, a célban nem izgatták magukat a hiányzó matricák miatt, előre megírt oklevelek vártak ránk. Meg csokis croissant, és sok sok zsíros kenyér. Bárcsak ne savanyított hagymát tettek volna rá...

Az eltévedésekkel együtt az itiner 75 km-éből sikeresen csináltunk 87-et, az 1000  mszintből pedig (korrigálva) 1287-et. Képeket nem csináltam (illetve egy keveset, amit olvasó és kábel híján nem tudok áttölteni), de Hardhat és Pepe jobbnál jobb képeket csinált. Kboy is fotózott, az ő képei és tócsában egykerekező Pepéről készült remek videója később. Én egy tracklogot tudok felmutatni.