Összejött a hosszú hétvége második tekerése is, ráadásul most sikerült elindulni viszonylag korán, kicsivel fél 10 után. A terv szerint a Budaiban kezdtem volna, onnan Pilis-Visegrádi, de szerencsére menet közben meggondoltam magam. Így egy szenzációs, teljes egészében a budai-hegységbeli túrában volt részem, ahol a szokásosnál sokkal nagyobb arányban tekertem egynyomtávos ösvényeken, és amelyet a vége felé eleredő eső sem tudott elrontani.
A Szabadság-hídon keltem át, és egyből meg is másztam a Gellértet, majd többé-kevésbé a Sas-hegyet is. A Farkasréti-temető mellett elhaladva a Z+ jelzést céloztam meg, amely felvitt a Szabadság-hegyre. Jó kis meredek egynyomtávos, és mivel nem igazán reggeliztem (azt Normafán terveztem megejteni), és mivel az egy szelet müzli már elégett a korábbi mászásoknál, itt a szokásosnál kicsit többet toltam, de így sem volt vészes. Elég meredek volt az ösvény, hogy 100%-os állapotban is itt-ott tolni kelljen. Viszont baromi jó alaphangot adott a túrának, de szerencsére nem a tolást jelezte előre. Ekkor szó szerint melegem is volt, nem csak a mászás miatt, de a hőmérséklet sem lehetett 15 fok alatt.
Normafára érve letuszkoltam egy közepes hambit a rétesesnél, majd folytattam, fel a János-hegyre, onnan pedig le Szépjuhásznére, a piroson. Egy-két szerpentinkanyarban eltűnődtem, hogy a fenébe mászok én itt felfelé, ha most lefelé meg jókat bénázok. Ezután jódarabig (kicsi eltéréssel) a tegnapelőtti túra útvonalán haladtam, ellentétes irányban. Nagy-Hárs-hegy, Hűvösvölgy, Vadaskert, Határ-nyereg, ezután tértem csak le, mert a sárga jelzésű szakadéknak nem volt kedvem felfelé nekimenni. A Hármasra ismét nagyjából a zöldön tekertem fel.
Eddig tartott a múltkori túra ismétlése, innen a Szuszogó néven ismert köves meredek út melletti, erdei egynyomtávoson zúztam le a kerékpáros jelzésig, azon pedig a Virágos-nyereg felé vettem utam. A Csúcs-hegyet a zöldön, balról kerültem, ami után a Vadász-hegy következett. Ezután általában legurulok a sárgáig, most azonban valami új jelzést fedeztem fel, nevetzetesen az S3-at, ami valami Kálvária-hegyre vitt fel.
Nosza, útba is ejtettem, és nem bántam meg. A legteteje, akárcsak a Kevély, felfelé és lefelé is tolós, de jóval rövidebb szakaszon. A kilátás miatt pedig megérte felmenni rá, és hasonlóan az utána következő lefelé miatt is. Végül leértem a sárgára, amit nem kifejezetten szeretek, mert mindig szét van mosva, de alapvetően a Börzsönyben ez is autópályának számítana.
A májusfás rét után jelzetlenen folytattam, Solymárra, ahonnan a zöldön indultam fel a kedvenc, fingatós, jelzetlen szerpentinem felé. A Zsíros-hegyre felérve már nem sütött a nap, de az időjárás továbbra is kiváló volt, szívesen tartottam itt a nap második pihenőjét.
A Szénás közelébe nem akartam menni, ezért az Antónián legurultam az első P elágazásig, amelyen visszamásztam a Szénás alá, egészen az OKT-ig. Az eredeti terv szerint ezen mentem volna Piliscsabára, ahonnan kezdődött volna a pilisi etap, de már ekkor is 1700 körül mutatott a Garmin, amit akartam, azt már a Budaiban is össze tudtam szedni. Meg nem igazán volt kedvem messzire eltávolodni a fővárostól.
Így is a kéken folytattam, de a másik irányba, viszont ahelyett, hogy felkanyarodtam volna a Szénás felé, egyenesen folytattam, jelzetlen dózeren, Perbál irányába. Itt, és ezentúl jó darabig folyamatosan, már kétnyomtávos dózeren haladtam, amely útvonalak, a Börzsönnyel ellentétben, nincsenek szétcseszve, mindenfelé jól tekerhetők. Kettő helyen kellett sár miatt leszállnom, de ezek 5-5 méteres szakaszok voltak.
Kiértem lényegében a Budai-hegység nyugati végéig, balra kanyarodtam, majd hamarosan a sárga jelzésen másztam felfelé, a Zajnát-hegy oldalában. Itt a térkép két szép kilátással kecsegtető pontot ígért, amiből az egyiket nem találtam sehol (ugyanis nem volt S3 jelzés semerre, ami kivitt volna az egyik kilátópontra), a másikon meg csak közepes kilátást konstatálhattam.
A jóval 400 méter feletti csúcson túljutva lejtőzés következett, be Nagykovácsiba, amely során eleredt az eső. De legalábbis egy alig érezhető szitálás kezdődött, ami ekkor még semmennyire sem volt zavaró. Nagykovácsin meglátogattam a Kovács Cukrászdát, némi koffein- és sütiutánpótlásért. Kilépve a cukrászdából már erősebben szitált az eső, ekkor már nem igazán örültem neki. Bár már különösebb tervem nem volt mára, maximum egy második János-hegy, így alapvetően nem befolyásolta az útvonalat. Annak viszont már külön is örültem, hogy változtattam a terven, mert ha ez a Pilis-tetőn kap el...
A zöldön felmásztam az OKT-ig, amelyen ismét single trail élvezet kövezkezett, egészen Budaligetig. Itt már jó alaposan vizesek voltak az utak, verte is fel a kerék a seggemre, de nem volt mit tenni. Nagy-réthez érve dobtam a kéket, ugyanis egy aszfaltos út, rajta a sárga kör jelzéssel, olyan csalogatóan kaptatott fel a Fazekas-hegyre, hogy azt nem tudtam kihagyni.
A sárga kör visszavitt a kékre, így Hűvösvölgybe jutottam, ahonnan az erdei kerékpáros dózeren gurultam le a Pasaréti útig. Az időzítés kiválóan sikerült, itt még éppen láttam, így nem volt szükség a nagy lámpa felszerelésére, a fennmaradó aszfaltos szakaszon pedig elég volt a kormányon lévő is. Itt rámjött, hogy sajtos-tejfölös lángost akarok enni a fogaskerekű végállomásánál, ahol viszont csalódottam vettem tudomásul, hogy a helyiség kiadó...
Negyed hatra meg is voltam, hazaérve pedig úgy babráltam ki a velem kibabráló sorssal, hogy pirítósra tepertőkrémet, lilahagymát, és reszelt sajtot pakoltam. Nem mondom, hogy így sajtos-tejfölös lángost kaptam, de valami azért visszajött belőle!
A túra 81.18 km hosszúra sikeredett, a Garmin Connect szerint 2382, a készülékről a legvégén leolvasva pedig 2245 m szinttel. Útvonal: Blaha - Gellérthegy - Sas-hegy - Szabadság-hegy - Normafa - János-hegy - Szépjuhászné - Nagy-Hárs-hegy - Hárs-hegyi-nyereg - Hűvösvölgy - Vadaskert - Határ-nyereg - HHH - Virágos-nyereg - Kálvária-hegy - Solymár - Alsó-Zsíros-hegy - Antónia-árok - Hosszú-árok - Szerdahelyi-vágás - Nagykovácsi - Zsíroshegyalja - Budaliget - Fazekas-hegy - Hűvösvölgy - Moszkva-tér - Blaha.
Utolsó kommentek