Olyat tettem ma, amit utoljára 2008 augusztusában: országútiztam. Azóta a szobában porosodott szegény országútim, én pedig minden esős hetet követő hétvégén a sár miatt sopánkodtam, ahelyett, hogy kivittem volna. A elhanyagolás oka egy 2008-as júliusi tekerés volt, amikor sajgó derékkal, háttal és nyakkal érkeztem meg Zircre, mindössze 130 km után.
Tavaly október után ismét a Serrenőkkel tartottam, egy Nagy-Szénás-látogató körre. Bár a heti hóesés után erősen pesszimista voltam a terep tekerhetőségét illetően, a reggeli jó idő meggyőzött, hogy előhozzam az Epicet az erkélyről.
December 19 után ismét kihasználtam a lehetőséget, hogy friss hóban bringázzak. Ezúttal Lukival gurultunk ki egy kis Margitszigeti körre. A szigetnek végülis csak a feljárójáig jutottunk el, de így is bőven kijutott a hóból. Élvezetes volt, annak köszönhetően, hogy a télen már számtalaszor kellett ugyanezt eljátszanom Buda havas emelkedőin, munkába igyekezve. Bezzeg akik autóval járnak...
Cirka 3 hónappal utolsó értékelhető tekerésem óta végre megint minden összeállt, hogy montizhassak: sármentes, "jó" idő, egyben van a bringa, és nekem is - úgy ahogy - volt időm. A jó idő relatív, ugyanis végig -1 és -3 fok között volt a hőmérséklet, de végre nem esett semmi, és az elázott talaj is megkeményedett. Útvonalnak egy télen hagyományos budai kört néztem ki, de most a Nagy-Kevélytől indulva lefelé Budaörsig.
10/10-es túrát abszolváltunk, szó szerint: a dátum október 10, és a túra osztályzása is megérdemli ezt a pontszámot. A többes szám pedig nem a királyi többesre utal, Samorostékhoz csapódtam be, hogy színesítsem a túratársaságot, némi rózsaszínnel. Szokatlan érzés volt hosszú idő után utasként részt venni egy túrán, noha a Holdvilág-árok felkeresése némileg az én sugallatomra is történt.
Nem lett meg a 2/2. Idén a Börzsöny nem kegyes hozzám: májusban élő, és élettelen vadállatokat, valamint ködöt küldött rám, júniusban Verőcén áthatolhatatlan agyagos sarat és esőt, augusztusban is a sár szomorított, ma pedig egy pillanatnyi bambulásomat torolta meg az Inóci vágáson.
Küszöbön a BEAC, ahol szándékaim ellenére is kinéz egy kis besötétedés utáni tekerés, néhány klubtársra 24 órás megmérettetés vár, ilyen alapon szerveződött egy újabb éjszakai klubtúra, idén az első olyan, ahova én is elmentem.
Mivel szerdákon csak 3-ig dolgozok, gondoltam egyet, montival mentem munkába, hogy utána felkereshessem az elmaradt vasárnapi túra célpontját, Urak Asztalát.
Ma rendezték a szűk egy éve elhunyt, bringás és túrás berkekben jól ismert és kedvelt Natira emlékező teljesítménytúrát. Két távon lehetett indulni, a hosszú táv 2188 m szintet ígért. Ott volt a helyem.
Régóta fenem a fogam a Hideglelős-keresztre. Kevéssé a kereszt, inkább a kilátás miatt. És ha már arra járok, útba terveztem ejteni az Esztergom fölé magasodó Vaskaput is, amit 2007-ben sötétedés miatt ki kellett hagyunk. Meglett minden, de nem volt azért ez olyan sima ügy...
Utolsó kommentek