Régóta fenem a fogam a Hideglelős-keresztre. Kevéssé a kereszt, inkább a kilátás miatt. És ha már arra járok, útba terveztem ejteni az Esztergom fölé magasodó Vaskaput is, amit 2007-ben sötétedés miatt ki kellett hagyunk. Meglett minden, de nem volt azért ez olyan sima ügy...
Szabi barátom jóvoltából tekerhettem ma, nevezetesen mert kivettem őt erre a három napra. 9:40 körül sikerült elindulnom. Nem akartam sokat cirkuszolni az elején, szóval szó sem lehetett Kevélyekről, vagy Köves-bércről, a kicsit uncsi, aszfaltos úton közelítettem meg Pilisborosjenőt. De hogy Csobánkáig ne unjam el magam, a Kevély-nyeregre csak felmásztam újdonsült kedvenc kaptatómon, a kéken.
Lényegében innen jódarabig a BEAC útvonalát követtem, egy kivétellel: A Kevély-nyeregről nem a piroson, hanem a kéken ereszkedtem le, mert azt még nem láttam. Csobánkára már a piroson futottam be. A piros vezetését kicsit megváltoztatták: eddig a forgalmas aszfaltútra estünk le róla, most továbbvitték, és így már egy bekötőútra tesz le, közel az aszfalthoz. Piros pont a kitalálónak.
A Karolina-árok ebben a hőségben csak mérsékelten volt élvezetes, de azért sikerült eljutni Lajosforráshoz, ahol tankoltam, és megejtettem első pihenőmet. Tölgyikrek felé a sárgát nagyon élveztem, de végülis mindig szoktam. Legjobb dolog a szombati Börzsönyhöz képest az volt, hogy nem volt sár. Ha mégis, csak mutatóban. Tölgyikrektől nem végig a szintúton mentem, hanem a sárgával együtt kanyarogtam, ez azért ingerdúsabb útvonal volt így.
Dobogókő úgy nézett ki, ahogy hétfőn kinézhet, még a Matyi-büfé is be volt zárva. Sebaj, majd Pilisszentléleken kajálok. Gyors pillantás még a kilátóra, majd indultam is tovább a Zsivány-sziklálhoz, ahonnan egy kis rövid kilátópont-kitérő után a Márton-rét felé, azaz a Z+ jelzés irányában haladtam, majd azt elérve legurultam a Bükkfa-nyereghez.
2007-ben nem találtuk az Esztergom felé menő zöldet, ma egyből meglett. Kellemes száguldás kezdődött Pilisszentlélekig, ahol viszont csalódás volt, hogy nem találtam kutat. Mivel buta módon nem tankoltam Dobogókőn, még a Lajosforrásnál töltött húgymeleg vízzel kellett beérnem.
Eddig a pontig elvágólag szuper volt a túra. Innentől szívás a másodikon, amit csak a pazar kilátópontok enyhítettek némileg. Pilisszentléleket a piroson terveztem elhagyni, amit nem igazán találtam, helyette egy málnabokrokkal benőtt ösvényre keveredtem. Amit pedig még a kergető kutyáknál is jobban utálok. Némi véráldozat után kikászálódtam a felette futó aszfaltra, ahonnan már könnyen megtaláltam a pirosat. A Hirsch-oromig nem volt semmi gáz, ott pedig kárpótlást kaptam a korábbi vérvételért, gyönyörű kilátás formájában.
A lefelé egy durva lejtővel indult, ahol - jobb a békesség - egy szakaszon inkább toltam. Miután felültem, abban sem volt köszönet. Hol a jelzést, hol magát az ösvényt kellett keresni, mindkettőt jól eldugták pár helyen. A végén konkrétan biciklimagasságú dzsindzsába jutottam, és csak hálálkodhatok az égnek, hogy az se nem csípett, se nem szúrt. Mondjuk a bringát szerette volna tőlem elvenni, de azzal korábban a málnabokrok is próbálkoztak.
Nagy nehezen kikászálódtam a Miklós-deák-völgy aszfaltútjára. A turistakalauz képe és leírása alapján azt hittem, ez is olyan szép, mint az Apát-kúti. Hát nem. Szép se volt, a kutya sem járt arra, de legalább gyorsan lejutottam Pilismarótra, ahol a templomnál végre tölthettem.
Aszfalt következett, terv szerint nem sok, a piroson terveztem megközelíteni a keresztet, a Bitóc-völgy érintésével. Ezt gyorsan feladtam, piros jeleket alig találtam, ahol pedig sejteni véltem, az le volt zárva. Kár, hogy nem fényképeztem le, ilyen megoldást még nem láttam. Visszagurultam a 11-esre, és megfejeltem az aszfaltozást még 2 kilométerrel, és a Basaharci-völgynek futottam neki. Nem volt vele gond, bár jelzések csak az elején voltak, de egy völgyben már nehéz eltévedni.
Végül simán meglett a Hideglelős-kereszt, bár teljesen olyan érzésem volt, hogy oldbike tavalyi látogatása óta itt a madár se járt. A keresztnél gyönyörű a kilátás, túloldalt a Kovácspataki-sziklák, előttem a Duna, a másik irányban pedig a Sejcéig ellátni. Lejutni innen megint nem egy egyszerű művelet, de végülis sikerült.
Itt megint jól látszott, hogy maga a szint, mint számadat, elég csalóka. Múltkor 3400 után a sötétedés miatt mérgelődtem, még mentem volna, ma ekkor voltam kb 1750-nél, és tisztességesen elfáradtam. Különbség, hogy akkor (asszem) nem volt kánikula, és végig ismert utakon jártam, ma meghaltam a melegtől, és a túra felében felfedeztem.
A Vaskapu volt még hátra, amit mindenképp le akartam tudni, ezért a Búbánat-völgybe kanyarodtam az újabb aszfaltos etap után. A Fári-kútig (víz persze semmi) a piroson haladtam, onnan csalogatott a térkép szerint jelzetlen, valójában Z+ jelzésű Mély-völgy. A legrövidebb, ergó legmeredekebb, de jó döntés volt, mert végig sima erdei ösvényen haladt, a 18-20%-os emelkedésével sem volt gond.
Vaskapura felérve kigyönyörködtem magam, bár a fotózást zavarta a már eléggé lebukó nap (18 óra körül jártunk). Lefelé a legkönnyebb utat akartam, mégse az aszfaltot választottam, hanem a P/Z jelzést. Ami egy idő után bement egy félszélességű ösvényre, fák és bokrok közé, ehhez pedig nekem már nem volt kedvem, így egy jelzetlenen sikerült levánszorognom a hegyről. A végére még fotózkodni akartam a Bazilikánál, esetleg a hídról is, de a menetrend miatt erre nem volt időm, csak arra, hogy a vészesen lemerült energiaraktáraimat feltöltsem.
Útvonal: Bp - Ürömhegy - Pilisborosjenő - Kevély-nyereg - Csobánka - Csikóváraljai turistaház - Gyopár-forrás - Karolina-árok - Lajosforrás - Tölgyikrek - Kopasz-hegy - Dobogókő - Zsivány-sziklák - Márton-rét - Két-Bükkfa-nyereg - Pilisszentlélek - Hirsch-orom - Miklós-deák-völgy - Pilismarót - Basaharci-völgy - Hideglelős-kereszt - Búbánat-völgy - Vaskapu - Esztergom. A táv kb 78 km volt, a szint oedig 1981 m.
Csütörtökön - egy év után - végre előveszem az országútit, pénteken Nati-emléktúra, vasárnap pedig Spartacus-ösvény/Urak asztala, utóbbi két túra természetesen montival.
Utolsó kommentek