A Rákóczi óta nem blogoltam, pedig bringás vonatkozású esemény volt bőven. Egy második részben azokról is megemlékezek majd, most inkább arról írok, hogyan sikerült egy pöpec felszereltségű bringa árát eltapsolmon egyéb, bringázáshoz kapcsolódó kütyükre.
Régóta szerettem volna a Zemplénben bringázni, és a Rákóczi TT-re (a Mátrabérc, Rákóczi és BEAC hármas részeként) is fentem a fogam jó ideje. Ezen a hétvégén úgy alakult, hogy mindkét vágyam teljesült.
A hétvégén a Kelly's Klubosok egy tavat kerülgettek, a Serrenők Crosskovácsiztak, meg a Pilis járhatóságát tesztelték. Az első valamennyire megfelelt volna nekem is, gondolva a közelgő királyhegyi projektre, de keveselltem a szintet, meg amúgy is: kétszer sem szeretek ugyanarra menni, nemhogy tízszer. Így a múltkori Mátra-körömet variáltam meg, szándékosan és eltévedés miatt is. Ez sem volt mentes a rizikótól, mert ahány ember, annyifélét mondott a Hasznos-Mátrakeresztes út járhatóságáról. Pásztó honlapja szerint tegnap óta félpályán járható, a Magyar Közút honlapja szerint teljes útzár van érvényben. Szerencsére az elsőnek volt igaza.
A Tési TT óta eltelt időszak épkézláb tekerés nélkül zajlott. Azaz majdnem. Az időjárás miatt az Epic vagy a Pelizzoli kiviteléről szó sem lehetett, főleg mivel az Epicet hosszú idő után végre letakarítottam. De van egy harmadik bringa is az istálóban, a Coppi, ami városi egysebiként funkcionál, amivel az idei össztávom 74, és az össz-szintem 59 százalékát teljesítettem, és amiről ebben a blogban eddig nem(igen) volt szó. Ő hozta a megváltást.
Hetek óta hordozza a bringám a Mátra és a Börzsöny sarát: mivel csapadékos hetek váltják egymást, ezért a takarítást lényegében a becsúszószárakra korlátozom. Ma pedig itt volt az ideje, hogy egy kis bakonyi sárral dekoráljam a paripát.
Ahogy a BEAC Maxiról szóló tavalyi beszámolómban is írtam, 2009-ben nem volt hozzám kegyes a Börzsöny. Mindössze egy élvezetes túráról számolhattam be, ami egy dél-börzsönyi ezres kört tartalmazott. A munka ünnepén ezt a kört bővítettem 2000 körülire, és hét túratárs kíséretében vágtam újra neki a hegységnek.
Szombaton gazdagabb lettem egy emléklappal és egy kitűzővel, amit a 2010-es Mátrabérc sikeres teljesítéséért kaptam.
Az időjárás-előrejelzések hatására felcseréltem a pénteki és szombati napot, így a mai 20-24 fokban inkább tekertem, a holnapi akármilyen időben pedig pótolok. Mivel a diákomat még nem újítottam meg, ezért az eredetileg kigondolt, Pásztóig tartó vonatozást igénylő cserháti körömet halasztottam, és a közelben néztem ki útvonalat.
Nagy nap egy blog életében, amikor új címkét kap, és a mai ilyen. Bár nem először túráztam a Mátrában, az még a blog előtt volt, így ma első alkalommal kap "mátra" címkét egy blogposztom.
Minden jó, ha jó a vége. A mai túrának viszont nem csak a vége, hanem az eleje, és a közepe is nagyon jó volt. Szinte hihetetlen, hogy két héttel a nagy budai hóba-sárba fulladás, és egy héttel a Dobogókőn tapasztalt masszív hóhelyzet után szinte tök száraz, majdnem végig terepes túrát sikerült abszolválnom (-nunk).
Utolsó kommentek