Szombatra egy egészséges börzsönyi kört terveztem, amely magába foglalta volna a Suta-berki-nyiladékot, és az Inóci-vágást is, mindkettőt felfelé. Túratársnak Bady nevezett be.
9:40 körül szálltunk le a vonatról, és bevetettük magunkat a piros jelzésre. Most nem volt marasztaló agyagos sár Verőcén, se kergető kutyák Magyarkúton, hamar a Les-völgyben találtuk magunkat, ami jól tekerhető volt. Csak a kidőlt fák miatti leszállásokkor megtömődött patentjeink jelezték, hogy lesz ez még rosszabb is...
Lett. A völgy Szokolya feletti szakasza, és a Hegypó-árok már kriminális volt. Ráadásként két szakasz még el is lett "magánterületesítve". Ezen a szakaszon hagyományosan eltévedek, nem volt másként ezen a túrán se, de mivel az irányzék jó volt, és előbb-utóbb ismerős útra kellett tévednünk, eszembe se jutott, hogy visszamenjünk a sárba.
Végülis megérkeztünk Királyrétre, ahonnan rövid kajálás, és útvonalmódosítás után a Suta-berki-nyiladékot dobtuk, helyette aszfalton közelítettük meg a kéket, és vágtunk neki a Saj-kúti-bércnek. Badynak ez új volt, a Bp környéki hegységekben nem tudott hozzászokni az ehhez hasonló hosszúságú és meredekségű mászókákhoz, ezért kicsit anyázott is, de végülis nagyobb probléma nélkül felértünk Csóványosra.
A kötelező kilátó-látogatás után a kedvenc P3 jelzésemen foyltattuk, ami még a mai, sáros állapotok között is száraz volt, következésképp maximálisan élvezetes. A Rakodótól Hamuházig vivő K+ nemkülönben, bár itt háromszor le kellett szállni kidőlt fák miatt. Egyik lejtő után penetráns égett szagot éreztem, ami a kölcsön kapott 180-as tárcsájú Juicy 3-ból származott. Ez meglepett, a csak 160-as Ultimate-em ilyet sose produkált.
E kis intermezzo nem zavart, a fék továbbra is jól működött. Az már sokkal inkább, hogy a Postás kulcsosháznál lévő kúton hibaüzenet fogadott, miszerint a kútban múlt ki egy nyest, vize fogyasztását ezért nem jvasolják. Mivel Hamuház után mászás következett, ezért a patakban töltöttünk, majd tovább indultunk.
A bányapusztai kaptató még aszály idején is nedves, hát még ma, Bady le is maradt ezen a szakaszon. Bányapusztánál vártam rá, de amikor már zavaróan sokat álltam, legurultam megkeresni. Vesztünkre, mert ő a kék melletti "szerpentinen" jött, ezzel elkerültük egymást. Kis para után a T-Mobile Slovakia jóvoltából találtuk meg egymást. Bányapusztáról a Katalin-forráshoz gurultunk, ahol nem tudtunk tölteni, mert semmi sem jött belőle...
Ezt higgadtan konstatáltuk, ekkor ugyanis már tökünk televolt a sárral, ezért a minél szárazabb hazajutást kerestük. Így gurultunk le Nagybörzsönybe, ahol töltöttünk és kajáltunk. Eleinte az aszfaltos utat javasoltam Nagyirtáspuszta felé, de a sárga elágazásánál meggondoltam magam, az ugyanis, legalábbis Kisirtáspusztáig, jónek gondoltam. Jó is lett, ezen a szakaszon ki lehetett kerülni a sarat, de az Érsek-tisztásig tartó szakaszon már durva dágvánnyal harcoltunk.
A tisztás után nem cirkuszoltunk tovább, aszfalton folytattuk. Jókora lejtőzés következett, majd a szokolyai elágazás után gyönyörű panoráma, a Deszkametsző-völgyben pedig remek, kanyarokkal tűzdelt legurulás. Szokolya érintésével Kismarosra gurultunk, és hogy jó legyen, aminek a vége jó, egy másodpercet sem kellett várnunk a vonatra, helyette az várt ránk fél percet :).
Útvonal: Verőce - Magyarkút - Les-völgy - Szokolya vá - Királyrét - Saj-kúti-bérc - Foltán-kereszt - Csóványos - Oltár-kő - Rakodó - Hamuház - Bányapuszta - Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Érsek-tisztás - Kóspallag - Szokolya - Kismaros.
A túratáv olyan 70 km volt, a szint 1646 m.
Utolsó kommentek