Szombatra egy egészséges börzsönyi kört terveztem, amely magába foglalta volna a Suta-berki-nyiladékot, és az Inóci-vágást is, mindkettőt felfelé. Túratársnak Bady nevezett be.
Másfél hónap, és itt a BEAC Maxi, nekem pedig fogalmam sem volt, hányadán állok. A június komplett kimaradt, az új városi még mindig készül, ezért most egy váltóssal járok, amit ugyan próbálok nem használni, de nem nagyon sikerül. Az ausztriai kiruccanás örömtekerés volt, semmint erőfelmérés. Egy börzsönyi kört néztem ki, de beugrónak egy budai-pilisi-visegrádit is, hátha nem tudok felkelni a vonathoz. Ez történt.
A szerdai Nagy Punnyadás után csütörtökön újra autóba vágtuk magunkat, de most a festői szépségű Semmeringben parkoltunk le. Célunk a városka fölé magasodó két nagy hegy,az 1340 méteres Hirschenkogel, és az 1523 méteres Sonnwendstein megmászása volt.
Hétfőn még csak kóstolgattuk Ausztriát, kedden már Gloggnitz-ig utaztunk, egy komplett Alpok-béli túra kedvéért. Az indulás megint döcögött, az utazás két óra volt, így sikerült valamivel délután egy előtt megérkezni Gloggnitz-ba.
A veszprémi klubos túrák után már kettesben érkeztünk Velemre, amely falu Kőszegtől délre található, Írott-kőhöz a legközelebbi magyarországi település. Jó kiindukópontja a Kőszegi-hegységet bejáró túráknak, továbbá másfél órás autóúttal elérhető a Rax-Schneeberg, amelyek az Alpok legkeletibb, 2000 méteres részei.
Veszprémi tartózkodásunk második napjára nem szerveztünk semmi különöset, ezért nem is kapkodtunk: 10-11 körül kezdtünk kiszállingózni az ágyból. Délután 1-ig az utolsó bringa is letisztult a tegnapi sártól, mi pedig farkaséhesen indultunk Veszprémbe megebédelni, és kicsit körülnézni.
Kétnapos veszprémi tartózkodásunk első napján egy kis "light" alternatívát szerveztem azoknak, akiknek sérülés, illetve tekeréshiány miatt sok lett volna az új útvonalú Gázló.
Aki még nem próbálta ki a özönvízben való tekerést, próbálja ki :). Itthon ért a vihar, azonnal pattantam is a Matára. Részben, hogy kipróbáljam, elbír-e ennyi vízzel az óccsó kis esődzskim (nem), részben kiélvezni a felhőszakadást, részben azért, hátha látok autókat lökhárítóig érő vízben úszni. Ilyet nem láttam, csak mert rossz felé mentem, de azért vízhiányom így sem volt. Miután elcsendesedett, a Duna felé vettem az irányt. A Szabadság-híd és a Lánchíd között pont annyira lepte el a rakpartot, hogy a középcsapágy még épp nem ért bele a vízbe. Volt olyan jó, mint januárban jégen bringázni :).
Ismét "remek kirándulóidő" volt a hétvégén. Lassan már biciklizni is elfelejtenék, ha nem azzal járnék munkába. A Specin nem ültem a börzsönyi dagonya óta, és amilyen időjárást jósolnak jövő hétre, hétvégén is országútizás lesz. Végülis nem is baj, a Pelizzolin cirka 10 hónapja tekertem utoljára... Júliusban minden más lesz, már ha az időjárás is úgy akarja. 4-ére Rákóczi TT-t terveztem a Zemplénben, de elfogytak a lehetséges utitársak, és a főnök is rászervezett egy grillpartit.
Rekordot döntöttünk vasárnap a Börzsönyben. Nem a megtett kilométerek, nem is a megmászott szint terén: a bringatakarítás/tekerés arány lett akkora, amekkora még soha, egy túra után sem. A cél egy szolidabb, 1500 m szint körüli kör volt, illetve VV-vel terveztünk egy kis plusz kitérőt, amivel 2k fölé mentünk volna. Ehelyett még Magyarkútig sem jutottunk el. Verőce külterületén, másfél km tekerés után ugyanis akkora sárban találtuk magunkat, ami pillanatok alatt 30 kilósra hizlalta a bringákat, a 2.25-ös Nobby Nicek reménytelenül leblokkolódtak, hátamon kellett visszacipelnem a bringát az első kútig. Fél óra takarítás után annyira lettek tiszták, és járóképesek a bringák, hogy visszatekerhettünk a vasútállomásig, és nem dobott le a kalauz a Flirt-ről.
Utolsó kommentek