Hetek óta hordozza a bringám a Mátra és a Börzsöny sarát: mivel csapadékos hetek váltják egymást, ezért a takarítást lényegében a becsúszószárakra korlátozom. Ma pedig itt volt az ideje, hogy egy kis bakonyi sárral dekoráljam a paripát.
Ha Bakony, és május, akkor...
Apropót ehhez a még mindig unalmas nevű Tési-fennsík teljesítménytúra szolgáltatott. Az utóbbi hetek nagy kétezresei után jól is jött egy laza, ezresnél alig több, zsíroskenyerezős TT. Az időjárás kegyeibe fogadott: míg Kelet-Magyarországot szétverte az eső, addig a Dunától nyugatra, de legalábbis a Bakonyban türtőztette magát.
14 Kelly's Klubos, azon belül egy háromfős női-gyerek szakasz, azon belül Kömiék 10 hónapos kisfia, sorakozott fel Várpalotán, ahol kb ugyanennyi serrenővel néztünk farkasszemet. Bori, Anikó és Samu a 25-ös körre neveztek be, mi marcona férfiak pedig az 50-est vettük célba. A papírmunka elvégzése után neki is lendültünk, és a tavalyi év bénázása nélkül gyorsan a Vár-völgyben találtuk magunkat. Élvezetes gurulás után némi mászóka következett, amely végén megcsíptem a Serrenők hátsó alakzatát, Pepével érkeztünk be az első ellenőrzőpontra.
Itt bevártam a többieket, tartottunk kis kajaszünetet, majd Teke kiválása miatt tízre fogyatkozva vágtunk neki a fennsíknak. Továbbra is kellemes volt a terep, aszfalt/dózer/ösvény kombináció után jutottunk el Hamuházig, ahol a második matricát kaptuk.
Kezdődhet a móka
Panaszra eddig sem volt ok, sár semmi, néhány kikerülhető pocsolyával találkoztunk csupán, de most jött a java. Tés előtt picit csaltunk, nem mentünk be a faluba, hanem egy képzeletbeli derékszögű háromszög átfogóján, egy frankó dózeren közelítettük meg a kéket, ami nagyszerű erdei ösvényen haladt tovább. Pikpakk Szentkútra értünk, ahol terülj-terülj asztalkám, és Pepéék teljes létszámban vártak ránk.
Itt, szokásommal ellentétben, nagyjából degeszre ettem magam, de a további nagy mászásoktól nem tartottam. A lakoma után tovább indultunk. A vízesés előtt még megmártóztunk kicsit a patakban, Mof nicknevű kollégával nem hagyhattuk ki a már tavaly is megcsodált űber-patakátkelőt.
A vízesésnél újfent letelepedtünk, lefotóztuk minden szegletét, majd a négyes EP meglátogatása után szenzációs kéken begurultunk Bakonynánára, az előzőtől alig két km-re lévő ötös ellenőrzőponthoz. Innen Mof, Pharao és én a kéken mentünk vissza, majd a patakátkelés után a K+-on másztunk fel a dózerhez, ahol megvártuk a többieket, akik a kiírás szerint, végig a dózeren jöttek.
Ismét a fennsíkon
A Tési TT az a film, aminek az első fele szenzációs, a közepe, legalábbis az elejéhez képest lapos, majd a végére ismét felpörög. Eseménytelen gurulás következett, először a dózeren, utána erdei úton. Tés után megint dózeren, ahol furcsa volt a kontraszt tavalyhoz képest: tavaly ilyenkor megsültünk nyárson, idén már majdnem fáztunk, és kerülgettük a jól megtermett pocsolyákat. Különbség volt az is tavalyhoz képest, hogy nem szúrtuk el a jobbkanyart, kerülő nélkül másztunk fel a Kis-Futónénál lévő utolsó előtti ellenőrzőponthoz. Ezen a szakaszon Luki térde is felmondta a szolgálatot, de ő tudta még folytatni, de alighanem egy alapos nyeregpozíció-állítgatás vár rá.
Eltévedés eltévedés hátán
A vége kalandosra sikerült. Először beelőztük a Serrenőket, akik ugyancsak eltévedők miatt dekkoltak. Ezután Dave, és a hozzánk csapódott 4-5 bringás vétette el a jobbost Márkus-szekrényénél. Rögtön utána én gurultam le egy völgybe, ugyanarra, amerre tavaly Csabival is kódorogtunk, de szerencsére gyorsan kapcsoltam. A többiek ezt nem nézték be, de benézték a következőt, és szerencsére én is, és az utánunk jövő Dave-ék is. Senki sem vette észre a balra kanyarodó kis alattomos ösvényt, így teljes létszámban, plusz a velünk tartókkal gurultunk le egy dózeren Várpalota felé.
Szerencsére gyorsan kapcsoltunk Csabival, hogy nem túlságosan ismerős a terep, és visszagurultunk, majd már nyomkereső üzemmódban sikerült megtalálnom a nekünk kellő pirosat, így teljes létszámban gurulhattunk Bátorkő felé. Pepééket itt ismét előztük, most egy defekt miatt. Mivel időre mentem haza, Bátorkőnél már kicsit sürgettem a továbbindulást.
A végén a Vár-bölgyben hasítottunk lefelé, de egy eltévedés még ide is befért: Madgab, Mof és én még megnéztünk egy púpot a város határában, aminek a tetején Madgab megállt, majd, amikor már Mof és én majdnem a célban voltunk, felhívott útbaigazításért.
A végén ismét belakmároztunk, elképesztőn jó volt a túra során a kiszolgálás. A tavalyi csavargások nélkül, bár egy-két eltévedéssel a szint jócskán elmaradt a megadotthoz képest: alig 1100 méter gyűlt össze, nagyjából 56 kilométer mellett.
A végére igazi kép- és videókavalkád:
- Bori képei a túrájukról
- Saját, Dave, illetve Kboy képei a KK-s túráról
- Pepe és Hardhat képei a Serrenő túráról (rengeteg átfedéssel)
Patakátkelősdi:
Megszálltuk a Római-fürdőt:
Utolsó kommentek