Minden jó, ha jó a vége. A mai túrának viszont nem csak a vége, hanem az eleje, és a közepe is nagyon jó volt. Szinte hihetetlen, hogy két héttel a nagy budai hóba-sárba fulladás, és egy héttel a Dobogókőn tapasztalt masszív hóhelyzet után szinte tök száraz, majdnem végig terepes túrát sikerült abszolválnom (-nunk).
Az úgy kezdődött, hogy fél 10-kor gyülekeztek a Serrenők az UVH budai hídfőjénél, én pedig egy velük nagy mértékben egyező túrát terveztem, így én is. Kicsit késve értem oda, de a kemény ellenszél miatt a messzebbről jövők így is utánam futottak be. A pesti oldalon még Hoy-jal is sikerült összefutnom. A "nagy" túra kikerülte volna a Kevélyt, de könnyű volt Katát táncba vinni, így mindannyian nekigyürkőztünk a Nagy-Kevélynek, és elég gyorsan fel is értünk rá. Köszönhetően annak, hogy a terep majdhogynem porzott. Ma először sikerült kitekernem a piros aljánál lévő balos kanyart, örültem is magamnak.
A Kevély után legurultunk Csobánkára, sár továbbra se sehol, majd az úton átkelve továbbra is a piroson Tölgyikrek volt a következő cél. Sár itt sem volt igazán, de az erdészeti bulldózerek előzetesen már megdolgozták az utat, így a megkeményedett nyomvájúik között kellett küzdenünk a gravitációval. Tölgyikrek után a tavaly októberben felfedezett jelzetlen dózeren kerültük ki a piros horror szakaszát és Sikárost, és egy - számomra - rövid aszfaltozásért kigurultunk a dömörkapui útra.
Azért számomra, mert én hamarosan jobbra, a P3-ra fordultam, Prédikálószék felé, míg a többiek Dömös felé folytatták, a Szőke-forrás-völgyön. Prédikálón, főleg ~600 m felett, még nem teljesen száradt fel a víz. Nem volt sár sem, de érezhetően puha volt a talaj, ez a siratófalnál kicsit meg is tréfált. Prédikálón lőttem pár fotót, majd célba vettem azt a jelzetlen utat, amit Palladiummal fedeztünk fel 2008 őszén. Ez egy elég unalmas szakasz, de ma szerencsére lefelé mentem rajta, így gyorsan megvolt. Az elkerített részen sem volt gond, ugyanis - akárcsak 2008-ban - ma sem volt bezárva a lakat a kapuknál.
Az unalmas szakasz egyetlen előnye, hogy összeköti Prédikálót a Spartacus-ösvénnyel, ami a következő fogás volt a mai menün. Míg Prédikáló alatt - északi oldal lévén - kicsit nyomvájús/saras volt a terep, 1-2 hófoltot is láttam, addig a Spartacus-ösvény már elegendően lent van ahhoz, hogy porszáraz legyen. Ennek megfelelően ismét nagyon élvezetes volt, csak a Hubertus-kunyhó alatti dózer volt megint kijárva a traktorok által.
Az Apát-kúti-vadászházhoz leérve felhívtam Pepééket, akik már közel jártak, Visegrád felől tekertek fel. Hamarosan összetalálkoztunk, és a Vízverés-nyereg felé vezető jelzetlen dózerre kanyarodtunk. Ez az út eléggé "neverending story", nem valami izgalmas 300 szintméternyi mászás, a nyereghez többen kicsit megfáradva értek fel. A kéken folytattuk, aminek ez a szakasza már majdnem Spartacus-ösvény, leszámítva, hogy nem kanyarog. Az Urak Asztalára vezető átkötőt elvétettük, így Pap-rétre jutottunk, ahol újraegyesültünk Gabival, aki egy elveszett táska miatt Csobánkáig volt kénytelen visszatekerni.
Itt páran elköszöntek, amit jókora tanakodás követett, aminek az lett a vége, hogy Urak Asztala és Vörös-kő is legyen még felfűzve. Nosza, felkaptattunk Urak Asztalára, ahol kihasználtam az alkalmat, és újra bejártam a STALKER hangulatú hely barakkjait, silóit. Kb fél óra pihi után leviharzottunk aszfalton, de nem végig Pap-rétig, hanem balra levágva. Így a Pálócki-rétre jutottunk, ahonnan a pirosat követve, néhol eléggé, de még elviselhetően saras úton Vörös-kőre másztunk.
Itt egy utolsó, pár perces pihenőt tartottunk, majd Álló-rét érintésével legurultunk Szentenrére. Szentendre határában elbúcsúztam a megmaradt társaságtól, ők a kertek alatt kikerülték a várost, én pedig toronyiránt a Gombához takertem, ahol átvettem jól megérdemelt jegeskávémat és melegszendvicsemet.
A túráknak ezen szakaszain - főleg egyedül - hajlamos vagyok elkényelmesedni, így befizettem egy HÉV-utazásra. A BKV vágányfelújításának köszönhetően azonban csak Békásmegyerig élvezhettem a szolgáltatást, onnan még aszfaltozni kellett kicsit hazáig. Az UVH-nál - egy defektnek "köszönhetően" - még Pepééket is sikerült újra beérnem, így ismét együtt tekertünk a túloldali elválásig.
Útvonal: Bp UVH - Csillaghegy - Nagy-Kevély - Csobánka - Kiskovácsi - Tölgyikrek - Sikáros - Prédikálószék - Lepence-völgy - Spartacus-ösvény - Apát-kúti-völgy - Vízverés-nyereg - Pap-rét - Urak Asztala - Pálócki-rét - Vörös-kő - Álló-rét - Skanzen - Szentendre - Bp. Táv kb 92 km (azért kb, mert az óra drótnélküli, és begerjedt a notebook közelségétől, és "tekert" még egy keveset, most 98.3-at mutat), a szint pedig 2067 méterre jött ki.
A képek ide kattintva tekinthetők meg.
A 2010-es év ezen napjáig pedig összesen 1501 kilométert, és 17500 szintmétert jegyez a statisztikám.
Utolsó kommentek