A Tési TT óta eltelt időszak épkézláb tekerés nélkül zajlott. Azaz majdnem. Az időjárás miatt az Epic vagy a Pelizzoli kiviteléről szó sem lehetett, főleg mivel az Epicet hosszú idő után végre letakarítottam. De van egy harmadik bringa is az istálóban, a Coppi, ami városi egysebiként funkcionál, amivel az idei össztávom 74, és az össz-szintem 59 százalékát teljesítettem, és amiről ebben a blogban eddig nem(igen) volt szó. Ő hozta a megváltást.

Munka után már korábban is elcsavarogtam vele a budai hegyekbe: tavaly többször a Tündér-szikla alatt a János-hegyre, idén télen a HHH-ra, az utóbbi időkben pedig Szépjuhászné felé megint csak a János-hegyre. De a mai nap volt az első, amikor biciklisnek "beöltözve", kulaccsal, notebook és egyéb munkahelyi/sulis ballaszt nélkül, itthonról mentem vele tekerni.

Későn, délután fél 3-kor indultam, mert előtte még kulacstartót kellett szerelnem a bringára, ami miatt át kellett helyezni az Abus Bordo tokját is. A szokásos útvonalakat terveztem be, all-in-one jelleggel. Ennek megfelelően a Margit-híddal kezdtem, ami nagy hiba volt, az ugyanis tömve volt gyalogosokkal. Átérve a napi rutinhoz képest minimális módosítással feltekertem a munkahelyemhez, csak most nem mentem be dolgozni, hanem továbbmentem a Szépvölgyi út felső szakaszára, ahonnan a Fenyőgyöngyénél a HHH felé fordultam.

Nem volt meglepetés, az alja nyögős volt. A 42/16-tal 12% körül kezdődnek a gondok. Ezen túljutva hamarosan bringást láttam magam előtt, ami vörös posztóként hatott, sikerült is befogni a kollégát. Két percre rá viszont már az én hátamat csapdosták, egy másik montis pörgetett el mellettem. Felérve a sorompó utáni meredek folytatást kihagytam, inkább áttekertem a Rekettyéshez, ami ezúttal nyitva volt. Jegeskávéval viszont nem tudtak kínálni, capuccinóval vigasztaltam magam.

Lejtőzés következett, de nem túl élvezetes, az aszfalt kriminális állapota miatt. Újra elhaladtam munkahelyem mellett, csak most a másik irányban, majd pedig legurultam a Kapy-n. A körforgalom után ideális, azaz jó minőségű, kis forgalmú útvonalat találtam a Nagykovácsi útig, amelyről a Szépjuhásznéra fordultam.

Itt vagy elkezdett dolgozni a koffein, vagy valami más (a hátszelet kizártam a sűrű fák miatt), de mintha toltak volna, olyan érzésem volt. Nagyon gyorsan a Budakeszi úthoz értem, és az érzés folytatódott a jános-hegyi szerpentinen is. A közelgő felhők ugyan nem voltak túl bizalomgerjesztőek, de nem érdekelt: gyorsan száradó bnringás cucc volt rajtam, táskában esődzseki és esővédő huzat, bringán sárvédő. A kilátó előtti kaptatón csak a gyalogosokkal versenyezhettem, biciklist erre nem láttam. A kilátó alatt fordulás, majd szélsebesen a réteseshez tekertem, ahol egy mákos rétessel jutalmaztam magam az addigi kilométerekért.

Szokásos útvonalon, a Mártonhegyi úton folytattam a Gellért felé, amely során szabályosan letoltam egy Volvót az útról. A Gellértem a megszokott girbegurba útvonalamon felmásztam a Citadellához, melynek aljában megálltam egyet fotózni, és megcsodálni egy 80-90-es évekből származó Rolls Royce-t, ami egy házasodó pár kedvéért tartózkodott a helyszínen.

Következett a Nap-hegy, ami szintben szinte semmit sem adott hozzá a végeredményhez, de így a Várba menet nem kellett járdákra és bringautakra fanyalodnom. Jó minőségű, zömében teljesen forgalmatlan utakon tekertem át a Várba, megcsodáltam egy konvojnyi Audi R8-ast, majd a Lánchídon átkelve fagyizással zártam a napot a Vörösmarty téren.

A mai penzum 58.8 km távban, és 1044 m szintben. A Coppi idén 2176 km-nél jár, a kumulált adat 2964. Szintben ugyanezek 22937, illetve 38911 méter. Cél az 50 km a félév végére, ami meg is lesz: hiába, hogy rövid időn belül ma ötödször másztam ugyanazon az útvonalon a János-hegyre, még mindig élveztem. Sok hasonló fogja követni.