Veszprémi tartózkodásunk második napjára nem szerveztünk semmi különöset, ezért nem is kapkodtunk: 10-11 körül kezdtünk kiszállingózni az ágyból. Délután 1-ig az utolsó bringa is letisztult a tegnapi sártól, mi pedig farkaséhesen indultunk Veszprémbe megebédelni, és kicsit körülnézni.
Első körben a város túlsó felén lévő erdei panzió éttermét céloztuk meg, ahol csalódottan vettük tudomásul, hogy dugig van. Röpke tanakodás után visszatekertünk a belvárosba, ahol az Oliva Éttermet szálltuk meg. Itt bőségesen megebédeltünk, ami tapasztalat szerint haza is vág minden további említésre méltó tekerést, de ma azért nem így történt.
Ebéd után, még hatan meglátogattuk a várat és a viaduktot. Ariadne és Pharao ezután lecsatlakoztak, nekik vonatot kellett elérniük. Négyre redukálódva látogattuk meg a Gulya-dombot, ahol találtunk két újnak tűnő kilátót is. Kilátást azt nem igazán, de a Bakonyt nem is azért szeretjük. Leereszkedtünk egy, a patakhoz levezető szűk és meredek ösvényen, majd a viadukt alatt elhaladva jutottunk újra a belvárosba. Ott egy utolsó fagyizás következett, majd visszatértünk kádártai szállásunkra. Elbúcsúztattuk Mónit és Attit, majd hamarosan mi is autóba vágtuk magunkat, és meg sem álltunk Velemig. Holnap folyt. köv. a Kőszegi-hegységben és/vagy Ausztriában.
Képek itt találhatók.
Utolsó kommentek