A biztonság kedvéért mára is vettem ki szabadságot, de mivel kedden befejeztem a BEAC-bejárást, ezért ma belefért egy kis országútizás. Partnerem ebben Bady volt, illetve Carbondani is igérte magát, de ő végülis eltűnt. Mivel a hétköznapi kivezetőutas forgalomból nem kértünk, ezért vonatozással kezdtük, Vácig. Innen felmásztunk a sejcei kőbányáig (remek minőségű út, nagyon szép kilátással), majd már jóval gyengébb minőségű úton legurultunk a 2-es főútig. Itt mentünk felfelé pár kilométert, nagyon szép szakaszon, de a kamionokat nem élveztem. Végül lekanyarodtunk Nógrád felé.
Diósjenőről felkanyarodtunk a Börzsönyt átszelő erdészetire, felmásztunk a Jenői závozig, majd ahelyett, hogy 50-nel lezúztunk volna Kemencére, szépen beszélgetős tempóban - 30-35 - tettük meg ezt a szakaszt. Az útvonalválasztás nagyon jól sikerült az egész körön, de ez volt a fénypontja.
Kemencén kajálás és cicasimogatás, majd irány Szlovákia. Ipolyságnál mentünk át, ott, ahol pár hónapja visszafelé jöttem. Kelet felé fordultunk, ami számomra is új szakasz volt, de nem bántam meg, a szlovák 35 km hozta a szokásos tót minőséget. Tótgyarmatnál jöttünk vissza Balassagyarmatra.
Itt kezdődött a Cserhát-Gödöllői-dombság, ami hagyományosan szívatós szakasz a végére a folyamatos fel-le hullámvasutazással. Itt léptük át a 100-at kilométerben, és az ezret szintben, és féltem, hogy Bady eddig fog tartani. És tény, a mászások végén mindig meg kellett állnom várakozni, de sose zavaróan sokat, és ami még fontosabb: hangját sem hallottam, legalábbis panaszkodós "rövidítsünk már" stílusban. Út közben meglátogattuk Pink faluját is, Galgagyörköt, de Pinket magát már nem.
A végére sikerült Badynál azt elérnem, amit két éve a Gruppettósok nálam elértek, nevezetesen utolsó utáni erőket kellett mozgósítania a Veresegyház előtti - elég szopatós - mászókákhoz, de végülis viruló fejjel érkeztünk meg egy elég jó cukrászdához.
Az enyém azért virult, mert se hátfájás, se nyakfájás, se lábzsibbadás nem gyötört az út során. Igaz, nem versenytempóban mentünk, de a 26.5-ös átlag 172 kilométeren, benne 1382 m szinttel, jóra sikeredett. Badyé meg azért, mert ennyit még síkon se ment soha.
Útvonal: Vác - Sejce - Szendehely - Nógrád - Diósjenő - Királyháza - Kemence - Bernecebaráti - Parassapuszta - (SK) Ipolyság - Ipolyhídvég - Ipolybalog - Ipolykeszi - Nagycsalomja - Kóvár - Tótgyarmat - (HU) Balassagyarmat - Szügy - Mohora - Cserháthaláp - Terény - Szanda - Szandaváralja - Becske - Nógrádkövesd - Galgaguta - Acsa - Püspökhatvan - Galgagyörk - Galgamácsa - Vácegres - Erdőkertes - Veresegyház.
Képek ma nem készültek, a dumáláson volt a hangsúly. Aki kiváncsi rá, tekerje végig :).
Utolsó kommentek