Három hete BEAC Maxi, két hete 24-órás verseny, múlt héten elmaradt Holló-kő, megérdemelt pihenő is hideg - nagyon ideje volt végre egy jó túrázásnak.
Börzsöny-pótlás volt a terv, de tegnap késő esti értekezésünkkor eldöntöttük, hogy a Börzsöny sárügyileg rizikós, így a pilisi útvonal győzött. Ki is néztem egy olyan 1600 m szint körüli kört, de mivel bonaede reggel lemondta, ezt felsrófoltam 2500 körülire.
A szokásos álmos rajt után HÉV-re ültem, és elvitettem magam Csillaghegyig, ahol már várt rám palladium. Feltekertünk a Nagy-Kevélyre, leszámítva persze az utolsó 50 m-t szintben. A Kevélyre menet annyi túrázóval találkoztunk, amennyit eddigi túrám során összesen nem láttam arra.
A Kevély-nyeregből a zöldön folytattuk a Solymár-völgy felé. Kis kavargás után megtaláltuk. Szerencse, hogy nem klubtúrán mentünk arra, mert lincshangulat uralkodott volna :). Bár tavaly egyszer már mentünk arra, akkor Jupiter és Tamara javaslatára, és kevesebb tolós szakaszra emlékeztem. Szerencsére palladium nem a lincselős fajta, így élveztük ezt a szakaszt is, még ha utólag inkább kihagynám.
Solymárról feltekertünk a Zsíros-hegyre, pihiztünk a panorámás részen, majd le az Antónia-árkon, Pilisszentiván felé. Errefelé van egy rettenet homokos szakasz, sajnos az esők semmit sem javítottak rajta. Pilisszentiván előtt még megkerestük az Ördög-sziklát. Ami egyszeri élmény lesz. Egyrészt át kell mászni egy létrán, másrészt az átmászás után a nagy-szénási tiltott zónában vagyunk, harmadrészt kilátás nuku.
Innen a nálam kedvenc Ásványbányán át vezető fel-le útvonalon Pilisszántóra tekertünk, ahol egy cukrászdázás után a Pilis-tető felé vettük az irányt. Itt elváltunk, mert én megint a múltkori, hosszabb útvonalamon mentem. A szerpentinen dejavu érzésem volt: X alkalommal összesen nem láttam ennyi túrázót, mint ma egyedül. Simon halála után elkúrtam a Vaskapu-völgyet, de jól jöttem ki belőle, ugyanis pont oda lyukadtam ki, ahova tervezett útvonal esetén csak később értem volna. Átkeltem a műúton, majd a kéket választva mentem fel Dobogókőre. Ezt az útvonalat másnak is javaslom, aki Dobogókő előtt Pilis-tetőzik, mert a kék minősége autópálya, és a meredekségével sincs baj.
Dobogókőről kaja és fotózás után a BEAC Maxi útvonalán tekertünk Tölgyikrekig, majd Lajosforrásig. Innen palladium aszfaltozott volna, de rábeszéltem még egy pici mászásra, és továbbhaladva a BEAC útvonalán, de a Csikóváraljai túristaházat kikerülve végig terepen érkeztünk Pomázra. Persze utólag nézem, a pici mászás is kikerülhető lett volna, ha a K+-en megyünk le :).
Az idei statisztikához pedig ezennel hozzáadódik 87.86 km-nyi táv, és 2211 m szint. Azért nem lett 2500, mert a végére tervezett pirosmászást a Kevély-nyeregig elnapoltuk. Képek ide kattintva.
Utolsó kommentek