MEGVAN :).
Nem olyan egyszerűen, ahogy elképzeltem, de megvan. Inkább rajtam kívül álló okok tették nehézzé, de ha még egyszer elindulok, rutinos leszek, hogyan szarjam le ezeket az okokat.
Luki sofőrködésével fél 9 után értünk Magyarkútra. Velünk tartott Palladium is, aki eleinte itatást vállalt, de azt én nem fogadhattam el, egyrészt mert ezt két kulaccsal kell végignyomni, nincs könnyítés, másrészt kivitelezhetetlen is lett volna, ahhoz előttem kellett volna mindig lennie. Viszont egy kellemes túraútvonalat kinéztem neki, aminek keretében felfedeztettem vele egy útvonalat le Nagymarosra,
Gondolhattam volna, hogy mivel ez TT, a 9:15-ös indulás nem szentírás, bár kerékpárosként, főleg ha az ember szeret sietni, nem érdemes sokkal korább indulni. Mindenesetre megörültem ennek, mivel a 13-as komp volt a cél, ezért 8:50-kor elrajtoltam.
Úgy döntöttem, hogy mivel ez a legelső Maxim, ezért nem rövidítgetek, "csalok", hanem szépen felmegyek mindenhova, ahova az itiner írja, mégha nincs is ott semmi bélyegzés, lásd NHH. Emiatt nem a felfedezett és kevesebb szintet tartalmazó - de nagyon szar - K+ jelen mentem Nógrádra, hanem szépen végig a kéken. Többet mászott, de járhatóbb volt, nem igazán vesztettem vele. Igaz, rengeteg gyalogos TT-zőt kellett kerülgetni, meg 1-2 bringást.
Nógrád után fogytak a gyalogosok, a diósjenői dózer keresztezése után pedig, ahol brutálissá válik a kék, nagyon sok bringást hagytam le. A nagyja megvolt a Foltán-keresztig, a maradék Csóványosig, akit eddig nem előztem, az előttem is maradt, vagy kiállt. Csóványosnál megerősítették, hogy NHH-n nincs bélyeg, de a rend kedvéért felmentem. Következett a nagy "kedvenc" Inóci, majd eseménytelen gurulás Török-mezőig. Itt nem tűnt fel, de nyitás előtt értem be, de szerencsére várt már a bélyegzős srác - nyilván ezért nem tűnt fel. 12:10 volt ekkor, ezért egy hatalmas rohanás következett Hegyes-tetőig. Ide is idő előtt értem, de már dolgoztak, és itt várt rám Palladium. Nagyon ki voltunk számolva, ezért eszeveszett rohanás kezdődött le Nagymarosra, a VV által javasolt és Palladium által megtalált jelzetlenen. 12:56-ra értünk le a révhez, és ha Palladium nem szól, átmegyek bélyegzés nélkül.
A komp előtt "okosan" felraktuk a bringákat az autóra, csomagként nem kell értük fizetni. Jött velünk 2-3 BEAC-os, Visegrádon kérdezték, mire volt ez jó. Tőlük tudtam meg, hogy mint induló, nekem ingyen lett volna a fuvar bringástul... Most már tudom, de ha az elején elkezdek szabályzatokat magolni, nem lett volna meg 13-as rév.
Visegrádig tehát minden flottul ment. VV és Oldbike fogadtak, majd feltekertem a Nagy-Villámhoz, onnan pedig a volt turistaházhoz, ahol most étterem üzemel. Az étteremben pont a főnököt találtam meg, nem tudott semmi beacos bélyegzésről (amúgy ők kéktúra bélyegzőhely egyben), de nagyon segítőkész volt, hívta az alatta lévő managert, aki szintén nem tudott semmiről. Visszamentem a parkolóba, ott se senki, bár a parkolóőr csajszit érkezéskor már megkérdeztem, semmit sem tudott. Faszkivan, lementem a Fellegvárhoz, hátha alapon, semmi. Visszamásztam a Nagy-Villámhoz, megint cirkáltam egyet a parkolóban, meg körülötte, semmi. Hívtam fűt-fát, Charon javasolta, hogy nyomjak bele kéktúrás plecsnit, az tökéletes bizonyíték. Visszamentem az étterembe, megtettem amit 2 perc után is megtehettem volna, és 40 perc töketlenkedés után végre továbbindultam. Innen pedig a TT arról kezdett szólni, hogy bizonyítékokat gyűjtöttem az ellenőrzőpontoknál, hogy ott jártam... (Megjegyzem, a sietősök közül többen is megfürödtek Nagy-Villámnál)
Pap-rétnél várt Palladium, aki aszfalton ment fel, majd együtt mentünk Pilisszentlászlóra. Itt volt pecsét, kaptunk kaját, majd induláskor meglepődésemre érkezett egy hármas boly, köztük Pisztácia és Norbi, akit Himalaya-túrákról is "ismerek" a Bikmakkból. Persze végülis nem volt meglepetés, ők akármikor értek Nagymarosra, csak a kettes révvel tudtak átjönni.
Palladiummal együtt tovább együtt Dobogókőre, bár ő végülis nem jött fel. Mászás közben már kisebb izomgörcsök jelezték, hogy a börzsönyi hajtás nem lesz következmények nélkül... Dobogókő turistaháznál senki, szerencsére ott a kéktúrás pecsét, kiszolgáltam magam, és indultam is tovább. Lajosforrásig eseménytelen gurulás, megérkezve pedig senki, aki pecsételne... Gyorsan lefotóztam magam és a pecsételő könyvecskét a forrással, bizonyítékként, de érthetetlen módon nem indultam tovább, hanem elkezdtem újra várni a pecsétre, magyarul faszkodni. Újra beértek Pisztáciáék, de előttük elindultam le, a Csikóváraljai turistaházhoz.
Itt meglepetésemre volt pecsételés, gyorsan tovább is haladtam. Csobánka felett elvétettem a pirost, ezért vissza kellett gurulnom a pirosig. Pisztáciáék mögé soroltam be. Norbi mögött másztam fel a Kevély-nyeregig. Norbi felajánlotta, hogy elenged, de pont annyi erőm volt, hogy lépést tartsak vele, leelőzni már nem. A nyereg előtt egy genya köves előtt ő rutinosan kiszállt tolni, én meg nekimentem... Mármint a kövesnek. Eredmény: 5 perc fetrengés a földön, izomgörcs miatt. Pisztáciáék továbbmentek, amit a közelgő sötét miatt teljesen meg is értettem, én viszont már nem menekülhettem.
Összeszedtem magam, felértem a nyeregbe, de annál kihaltabb hely nem volt a Földön éppen akkor. Itt már nem foglalkoztam fotózással se, bár mit is fotóztam volna ott... A Pilisborosjenőre menő borzalom köves kéket még sikerült fényben abszolválni. Pilisborosjenőn elkezdtem nyújtani, mert háborogtak az izmaim. Egy kedves helyi férj-feleség megálltak, azt hitték estem, majd amikor vázoltam a helyzetet, meghívtak Mg-tablettára, és szőlőt is kaptam.
Köves-bércnél már nem volt vita, séta szinte végig lefelé a sötétben. A csúcs-hegyi kaptató maradt a végére, de itt már sztrájkoltak a combizmaim. Ezen a szakaszon elég sok tornáztatós megállás volt, és a 16%-okat ki sem tudtam tekerni, mert azonnal jött a görcs. Végülis feljutottam, majd át Virágosra, ahol - csodák csodája - volt ellenőrzőpont. Ki is használtam a helyzetet, kiszedtem belőlük a pontos végállomást, majd elköszöntem. Innen jelezve volt az út, piros szalagokkal, de vaksötétben ki látja azokat. Szerencsére a Budaiban meglepetés nem érhet, így 21:30-kor végre begurultam a célba, amit a volt OPNI-val átellenben alakítottak ki.
Bár aki ezt bevállalja, nyugodtan mehetne az OPNI-ba is egyből :).
Útvonal: Magyarkút - Nógrád - Saj-kúti-béc - Foltán-kereszt - Csóványos - Nagy-Hideg-hegy - Inóci-vágás - Kisinóci th - Kóspallag - Török-mező - Világos-tér - Hegyes-tető - Világos-tér - Templom-völgy - Nagymaros - Visegrád - Nagy-Villám - (Fellegvár - Nagy-Villám - ) Visegrádi kapu - Etetői rét - Pálóczki-rét - Pap-rét - Pilisszentlászló - Sikáros - Király-kúti-nyereg - Dobogókő - Tölgyikrek - Lajosforrás - Csikóváraljai th - Csobánka - Kevély-nyereg - Pilisborosjenő - Köves-bérc - Csúcs-hegyi-nyereg - Virágos-nyereg - Határ-nyereg - OPNI
Táv: 114,47 km, szint: 3667 m.
Köszi Lukinak a fuvart, meg utána a közelben várakozást, elég uncsi napja lehetett :). Palladiumnak a felfedezést, Hoynak pedig a kölcsön pedálokat, illetve a türelmet a tegnapi szőkenő szintű műszaki kérdéseimre :).
Fotók itt, bár többségüket Palladium csinálta a túrája során.
Utolsó kommentek