Ez a hétvége az új/felújított bringák alapos kipróbálásáról szólt, és arról, vajon mennyit jelentett az egy hónapnyi egészségügyi okok miatti kihagyás.
Vadul kezdődött az év, mindjárt egy 3 ezres budai körözéssel, de sajnos utána kissé félrementek a dolgok. A február csapadékos volt, az esős időkre való bringa még darabokban állt, a városi az utolsókat rúgta, ezért februárban nem történt említésre méltó tekerés. Március 6-án megvolt a Pelizzoli utolsó útja (legalábbis alattam), a térdem pedig november óta tartó kisebb rendetlenkedések után ettől a túrától isten igazából megfájdult. Pihentetés következett, a Pelizzoli és a Mata elmentek szervizbe, így a márc. 12-i aszfaltos Serrenő-túrára nem maradt más, mint a városival menni. Ki is csinált a 42/16 áttétel, mindössze 1700 m szint után jobban elfáradtam, mint az elmúlt két évben bármikor.
Bár ezen a túrán a térdem nem problémázott, azért a térdfájás megmaradt. Szerencsére dr. Knoll kiderítette, hogy nincs nagyobb baja, 4-5 injekció, nyújtás, jégkockamasszázs és 5 fokkal befelé állított cipőhelyzet orvosolja.
És mi lesz a Pelizzoli sorsa? Eladódik, és ő fogja helyettesíteni:
A 2011-es év eddig a Pelizzoli és a városi bringa "vetélkedéséről" szólt. Itt volt hát az ideje, hogy az "első számú kedvenc", a Speci is elkezdje a kilométergyűjtést. A hétvégére ideális feltételek adódtak a bringázáshoz, bár a napközbeni -1 ºC miatt tartottam attól is, hogy itt-ott sárba is belefutok.
Felemásan sikerült a 2010-es év biciklizés szempontjából. Számszerűen (bőven) teljesítettem az év elején kitűzött célokat, de sajnos az időjárás többször kerersztbe tett.
Miután megolvadt a hó, és felszáradóban a locspocs, ideje volt idén is megmozdulni. Kémeim jelentették, hogy a Pilisben azért még jelen van a nyálka, útvonalat sem volt kedvem tervezgetni, így kinéztem egy kört a János-hegy körül, és hajrá. A terv 1500-2000 m volt szintben, illetve egy erőfelmérés is.
Ha lett volna annyi eszem, hogy előre megnézem a hóhelyzetet az időképen a Pilis és a Visegrádi-hegység környékén, akkor ez a poszt nem született volna meg, vagy egy más tájegységről íródna. De sajnos csak most, utólag tettem meg.
Végre újra fagypont alá ment a hőmérséklet, így nyeregben volt a helyem. Az Epicet is felturbóztam az újabb havas menetre. Az ősz sarát letakarítottam róla, a kopott félslick Smart Sam-ek helyére Maxxis Wetscream-eket húztam, és előre-hátra sárvédőket szereltem, hogy legalább rám ne jusson a sós hóléből. Mivel a múltkor a munkába járó dzsekimet koszolta össze a felverődő trutyi, így azt egy még vékonyabb esődzsekivel helyettesítetttem.
Nem nézhettem tétlenül, hogy elmenjen a december érdemi tekerés nélkül, ezért ma, ha csak egy havas ökörködés erejéig is, mindenképpen ki akartam menni. És bár még Ferihegyet is le kellett zárni egy időre, jómagam azt tapasztaltam, hogy az ökörködésen túl igenis túrára is alkalmas az erdő.
A sok budai kör után Visegrádi-hegység volt a a soros a hétvégére, mégpedig szombaton, Serrenő-túra keretében. Ez számomra kimaradt, így szegényebb lettem egy jó sarazással, és 40 km-nyi aszfaltos hazatekeréssel a 11-es úton. A beszámolók ismeretében inkább biztosra mentem, és ismét egy budai kört rajzoltam magamnak, Nagy-Szénással, és nagykovácsii capuccinózással.
Ma abszolváltam a heti Budai-hegység trilógia harmadik részét is, amely során a szerdai túrám nagy részét jártuk végig egy Serrenő-túra keretében. Sőt, annál többet is. Hétfőn a sötét, szerdán az eső szólt kicsit közbe, de a mai nap tökéletesen sikerült.
Utolsó kommentek