Ez a hétvége az új/felújított bringák alapos kipróbálásáról szólt, és arról, vajon mennyit jelentett az egy hónapnyi egészségügyi okok miatti kihagyás.
A térdemmel szerencsére nincs nagyobb gond, az ülepemen támadó furunkulus is visszavonulóban (legalábbis betétes nadrággal már tudok ülni a nyergen), múlt héten a Haibike is megérkezett, most pénteken pedig végre a városi Coppi felújítása is befejeződött.
A szombati nap a Haibike-é volt, de a fent említett nyűgök, és a vadiúj nyereg óvatosságra intettek, ezért nem mertem a fővárostól messzire menni. Így maradt a jános-hegyi körözés, ami erőfelmérésnek is megtette. 6 kör jött össze, összesen 136 km-rel és 3404 m megmászott szinttel. Bár a körözés után fáradtnak éreztem magam, egy hosszabb legurulás után a Nap-hegyet és a Gellértet azért útba ejtettem. A Haibike jól vizsgázott, az 56-os méret telitalálat.
Vasárnap már nem volt 7-8 órám, ezért csak egy kávére gurultam le (azaz fel) Nagykovácsiba, a városival. Azzal a városival, amin teljes hajtáslánccsere történt. Az eddigi 16/24-küllős kerekeket 36/36-osok váltották, masszívabb felnikkel, így a bringa tömege érezhetően megnőtt. De legalább forognak, az előző szett hátsó agya hónapok óta be volt rothadva, a kerék egyet fordult megpörgetve.
Szint persze ma is kellett, meg a kulacs is otthon felejtődött, ezért a munkahely felé vettem az irányt, mert a közelében van egy közkút. Másrészt a Hűvösvölgyi bringaútnak nevezett képződményét is el akartam kerülni a virsligumikkal. Masszív ellenszél hátráltatott már a Törökvészin való mászáskor is, aztán ugyanez végig Nagykovácsiig. A kevés sík szakaszon fogcsikorgatva ment a 22-25.
A kávé és a süti után viszont ugyanez a szél élménybringázássá tette a hazautat, legalábbis egy részét. Budára beérve ugyanis vettem egy jobbost, és Szépjuhásznén át felcikkcakkoztam a János-hegyre. Hazafelé a tegnapi útvonalat követtem, így a végére 53.2 km és 901 szintméter jött össze.És megállapítottam, hogy a városi utakon mennyivel jobb a jó öreg Cromo váz, mint a karbon :).
Utolsó kommentek