Utolsó kommentek

  • Flankerr: Jó újra olvasni téged. Szép a táj, de a Lambo se kutya..:D (2012.05.02. 22:33) Schneeberg, Klosterwappen (2076 m)
  • Flankerr: Egyik kollégám ezt vállalta be: ambringa.blogspot.com/2011/09/csucstamadas.html Igaz, végig orszá... (2011.09.26. 21:55) BEAC Maxi '11
  • Samorost: Mi sem értettük ám, hogyhogy nem értél minket utol. Először Nagymaroson vártuk, hogy talán befutsz... (2011.09.11. 13:29) BEAC Maxi '11
  • avus: A nyomorék jobban fedné a valóságot :) (2011.09.11. 12:44) BEAC Maxi '11
  • Utolsó 20

Bringás és túrázós oldalak

Megkésett beszámoló 17-éről

2011. április 21. 02:38 | avus

Nem múlt ám el tekerés nélkül az előző hétvége sem, csak sajnos pont vasárnap este kaptam el valami vírust, ami jó kis lázat, és kiadós hasmenést okozott, ami miatt késett a blogírás is.

Pedig szép kört találtam ki magamnak, ismét az új kedvenccel. 9-re sikerült menetkész állapotba vágni magam, és a Pilis felé indultam, de nem akartam forgalmas kivezetőkön bringázni, ezért a 3. kerület hegyi utcáival indítottam. Ez sokadszor bizonyult baklövésnek, mert annyira kuszák arra az utcák, hogy még GPS-sel is művészet követni a kijelölt útvonalat. Beszedtem ugyan 100 métert szintben, de el is vesztegettem vele egy csomó időt, mire kiverekedtem magam az óbudai temető mellé, ahonnan már sima volt az út az Ürömi út felé.

Ürömről legurultam Budakalászra, onnan tovább Pomázra, majd Csobánkán átmászva Pilisvörösvár következett. Innen a két "szlovák" falu, Pilisszántó és Pilisszentkereszt, majd pedig felmásztam Dobogókőre. Egész idáig kellemes volt az idő, Dobogókőn is sütött a nap, de ott azért hűvöskés volt. De rövid ott-tartózkodásomat nem ez árnyékolta be, hanem az, hogy amíg a kútnál töltöttem, a nem megfelelően letámasztott bringa eldőlt. Eredmény: minimális, felületi, de azért látható festékhiány a vázon :( . Nem dobott fel túlságosan.

Hatalmas legurulás következett Esztergomba, majd egyből át Szlovákiába, kicsit szokni a szlovák levegőt, hátha járok még arra idén. A Párkány-Ipolyszalka szakasz hagyományosan hatalmas kedvenc, ideje volt újra meglátogatni. Letkésnél jöttem vissza Magyarországra, majd a szlovákhoz hasonló remek minőségű úton észak felé vettem az irányt. Vámosmikoláig nem is volt gond, bár mintha minimális ellenszél lett volna, de a tempó jó volt. Vámosmikolától Kemencéig viszont elkezdett alattomosan emelkedni az út. Én viszont próbáltam volna sietni, az egyenlőtlen szinteloszlás miatt itt ugyanis késésben éreztem magam.

A bringa viszont nem úgy ment, mint ahogy én szerettem volna, szenvedtem, itt már annak is örültem volna, ha csak Aszódig eljutok a tervezett útvonalon, onnan meg esetleg vonatozok. Kemence határában végre lejteni kezdett az út, kicsit szellőztettem a fejem, miközben szemben egy Gruppettós társaságnak, köztük Sasinak integettem.

A Börzsöny átmászása is csak fokozta azt, hogy a szint nagy része túlságosan az útvonal első felébe esett, így a tervezett időtől egyre távolodva érkeztem be Diósjenőre. Valamiért onnan kijutni a 2-es útig volt a túra legnehezebb szakasza, fejben nagyon nem voltam már otthon.

Rétságon cukrászdát sasoltam, és talátam is egyet. Gondoltam, ha megállok, végleg vége az időtervnek, és már azt is elfogadtam, hogy Magyarnándorra érve lesunnyogok Aszódig, ezzel megherélve az eredeti útvonalat. Kényelmesen megittam a kávémat, elmajszoltam a sütit, majd ismét bringára ültem.

És csodák csodája, innentől kezdve a bringa elkezdett menni. Valószínűleg a koffein is jó hatással volt rám, de a begyorsulás fő oka elsősorban az volt, hogy hiába hullámzik a Cserhát, azért a szint nagy részét már letudtam a Pilisben és a Börzsönyben. Ismét élveztem a bringázást, és egyre jobban közelítettem az eredeti időtervhez. Magyarnándorra érve még nem volt 4 óra, így szó sem lehetett Aszódról, mentem tovább a kedvenc szakaszom, Cserhátszentiván felé. Kicsit furcsa volt azért, hogy már 4 óra elmúlt, én pedig még távolodok Budapesttől, de végülis ekkor még nem a főváros volt a cél. Kicsivel 5 előtt Alsótoldra értem.

Az Alsótold-Aszód etapot elmértem, valamiért azt hittem, már csak le kell gurulni Aszódra, és 6-ra oda is érek. Fenéket. A legurulásból álom, a 6-ból 6:40 lett, és nem is voltam túl élénk, cirka 220 km és olyan 2900 m szint után. Viszont hetedhét ágra sütött a nap, én pedig egy 5 perces kajás-nyújtós pihenővel gyorsan rá is vettem magam, hogy olcsóbb lesz majd Gödöllőről hazahévezni.

Gödöllőre 7:15-kor futottam be, és még mindig sütött a nap. Megint kajálnom kellett, de nem pihenhettem sokáig, ekkorra ugyanis eldöntöttem, hogy most már hazáig tekerek. Kerepesig kellett csak eljutnom elfogadható fényviszonyok között, onnan már végig ki van világítva az út. És lőn. Kistarcsa után már be is szürkült, haza pedig már sötétben értem. 265 km táv, és 3191 m szint megtétele után.

Remek túra volt, még hagyományos tavaszelői bemelegítő kör is lehet belőle.

Szólj hozzá!

Címkék: szlovákia börzsöny pilis cserhát haibike

A bejegyzés trackback címe:

https://avus.blog.hu/api/trackback/id/tr602844042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása