Mi az? Verőcéről indul, megmássza Csóványost, átkel a Dunán, megmássza Dobogókőt, majd a Pilisen át a Budai-hegységben ér véget? Nem, most nem a BEAC Maxi.
Hanem ami a mai túrámból lett. A terv nem ez volt, hanem egy kb 3000 m szintes, teljesen börzsönyi túra, Jancsi-Juliska házzal, Holló-kővel, Drégelyvárral, Kámorral, desszertként Csóványossal. Elég őrült ötlet volt, de tudtam, ha a terep nem gördít elém sok akadályt, főleg sár formájában, akkor meg tudom csinálni. Volt sár, bőven, de a 3000 meglett, bár alaposan felforgatott útvonallal.
Sárpara
A vonaton árgus szemekkel bámultam a környéket, pocsolyák után kutatva, és örömmel konstatáltam, sehol semmi. Jó kedvvel vetettem magam a piros jelzésre. Magyarkút felé haladva, a csattogó-völgyi elágazás után már viszont ronda sárpocsolyák fogadtak, amiken ugyan komolyabb vérveszteség nélkül át tudtam evickélni, de a gondmentes túráról itt le is mondtam.
A Les-völgy (sajnos) jó volt, élvezetes, a Szokolya feletti része is. Azért sajnos, mert ha már itt újra sárba futok, akkor aszfalton kerültem volna. A sár azonban feljebb, a Hegypó-árokban várt rám, ahonnan már nem volt visszaút. Csak azért nem fordultam vissza, mert ez hagyományosan gázos szakasz, így bíztam abban, hogy fentebb jobb lesz. Nagy nehezen átvánszorogtam rajta, és atomsáros bicajjal futottam be Királyrétre. Itt letudtam a reggelimet a büfében, ahol kiváló, húsból készült virslivel felszerelt hot-dogot tömtem magamba.
A Suta-berki frankó volt, száraz, bár rém köves, és meredek. Nem ez volt a nap (egyfolytában) leghosszabb mászása, de a legkeményebb. A Rakodó alatti elágazás után viszont ismét beleszaladtam egy giga-sármezőbe. A leküzdéséhez szükséges tolásmennyiség nagyobb volt, mint amit tolerálok, így Rakodóra érve elegem lett a Börzsönyből. A további útvonal garantáltan további sarazást jelentett volna, ezért úgy döntöttem, legurulok, át a Visegrádiba, és ott hozok össze valamit.
Menteni a menthetőt
De a dózeren legurulásról szó sem lehetett, helyette a P3 jelzésen áttekertem Csóványosra. A P3 személyes kedvencem, sosem hagyott még cserben. Nem is csalódtam benne, szenzációs volt, mint mindig, a Spartacus-forrásnál volt csak egy 3 méternyi, és nagyon híg sár. Csóványoson idén pedig nem voltam, ezt is pótolni kellett. Bár a kilátót kihagyhattam volna, a felhős ég miatt a fényviszonyok délben is olyan fotókat eredményeztek, amilyet máskor szürkületkor csinálok.
Az egyes kompot el akartam kapni, ezért gyors legurulás következett, Kirányréttől aszfalton, majd Kismarosról Nagymarosra a 12-esen. Ez utóbbit nagyon nem élveztem, viszont a rántottához fel kell törni néhány tojást. Nagymarosra érve az egyenleg nagyon negatív volt, a P3 és a Suta-berki nem tudta ellensúlyozni a többit. Viszont az időkihasználás remekül sikerült, épp megettem egy giroszt, mire jött a komp, az átkelés során pedig megolajoztam a porzó láncot, és megterveztem az útvonalat.
Tudtam, hogy Dobogókőn sültkolbásszal várnak, de ha oda megyek, miért hagynám ki Prédikálószéket? A Szent-lászló-völgyet és a Spartacus-ösvényt elvetettem, főleg mivel a Spartacus-Prédikáló szakasz ilyen irányban kibírhatatlan. Ezért úgy döntöttem, hogy 5 km aszfaltos gurulás után, Dömösről, a jelzetlen erdészetin mászok fel Prédikálóra.
Prédikálón a látvány kb olyan volt, mint Csóványoson, nagyjából semmilyen. Délután fél 3 volt ekkor... Kis kajaszünet után lementem a dózeren, majd a P3-on, ami errefelé nem olyan élvezetes, mint a börzsönyi, felmásztam Dobogókőre. Még mindig nagyon meredek, de megúsztam 10 méter tolással.
A Visegrádi egyébként szenzációs volt. Sár sehol nem volt (legalábbis amerre én jártam), ahol láttam egy valamennyit, ott más úton simán el tudtam kerülni (Dobogókő előtt). A Börzsönyben 4 óra 20 perc alatt 940 szintmétert tettem meg, itt ugyanennyi idő alatt 1500-at...
Dobogókőn elfogyasztottam a sültkolbászomat, majd, mivel jól álltam időileg (4-kor terveztem indulni, 3:35-kor indulásra készen álltam), gondoltam egyet. Miszerint jól nézne ki az eddigi három nagy pukli mellett egy negyedik is. Így, miután megérkeztem Pilisszentkeresztre a kéken, a pirosra vetettem magam, a Pilis-tetőt is behúzandó.
Magára a csúcsra, ahogy egy pár évvel ezelőtti büntetés miatt sosem, most sem mentem fel, csak az odavezető jelzetlenig, ami pont 700 méteren volt. Tovább nem akartam menni, 5 felé közelítve már semmi keresnivalóm nem volt a Pilis-tető túloldalán, ezért visszafordultam, és a zöldön, illetve a dózeren, meg sem álltam Csobánkáig.
Pontosabban itt sem, legurultam a piros legaljáig, és felmásztam rajta a Kevély-nyeregre, majd még jó látási viszonyok között a kéken le Pilisborosjenőre. Ide megérkezve leültem kajálni a buszfordulóban, ezután pedig felapplikáltam a "nagy" lámpát a sisakomra. Mivel fizikálisan nem is nagy, ezért három tépőzáras tapadókorong jól megtartotta, és jó irányba is világított. A lámpa amúgy egy éve a fiókban hevert, úgy kaptam elő reggel, mivel világított, éspedig jó nagy fénnyel már kis fokozaton is.
Budai levezetés
Budapest határához érve már be is kellett kapcsolnom. Nem véletlenül hoztam el, még legalább egy HHH-t mászni akartam a végén. Ennek a Harsány lejtőn kezdtem neki, ami nekem emelkedő volt, ráadásul jó hosszú, és egyre meredebb is. Ezen, majd az Erdőalján feljutottam a Virágos-nyeregbe, ahonnan körbe a zöldön, majd pedig egy jelzetlenen másztam fel a HHH alá. Már alig volt hátra valami, már kint voltam a Rekettyés elágázásánál az aszfalton, amikor egy pillanat alatt vaksötét lett, a lámpa elsötétült. Próbáltam újraéleszteni, sikertelenül, így a haza vezető +150 méter szintnek lőttek, aszfalton voltam kénytelen lebotorkálni. Volt nálam egy másik lámpa, de már az is merült, és csak éppen ért többet a semminél.
Hazaérve kiderült, hogyaz aksi így védi magát, nem a led sült meg, és némi töltés után erről magam is megbizonyosodtam. Feltöltve kellett volna elvinni, ugye :). Viszont a Garmin Connect szerint így is meglett a 3000, korrigálatlanul 3081, bár korrigálva csak 2957. Nem bánkódtam miatta. A táv pedig 120 km lett.
Ha jövő héten csak kevés, vagy semennyi eső sem esik, egy (idei utolsó?) Pilis-VH gigatúrát mindenképpen megeresztek.
Utolsó kommentek