Ahogy a BEAC Maxiról szóló tavalyi beszámolómban is írtam, 2009-ben nem volt hozzám kegyes a Börzsöny. Mindössze egy élvezetes túráról számolhattam be, ami egy dél-börzsönyi ezres kört tartalmazott. A munka ünnepén ezt a kört bővítettem 2000 körülire, és hét túratárs kíséretében vágtam újra neki a hegységnek.
Erős kezdés
Nagymarosról indultunk, a kéken, a Templom-völgyben kezdtük bevenni Hegyes-tetőt. A kék egynyomtásos, nehéz szakaszát igyekeztem kikerülni, de nem találtuk a tervezett jelzetlent, viszont találtunk helyette egy másikat. Ez is tartalmazott pár méter tolást, poénból riogattam is a többieket, üdvözölve őket a "Börzsönybérc" túrán, de persze szó sem volt mátrabérci léptékekről. Kisvártatva a kéken, Hegyes-tető alatt találtuk magunkat, ahonnan hamarosan a kilátóba érkeztünk, ahol 10-15 perc pihenőt tartottunk.
Élvezetes volt a folytatás, a sárgán gurultunk volna le Zebegényre, ha nem vétem el valahol féltávnál. Szerencsére a téves útvonal is jó volt, mindenki elégedetten érkezett be a faluba, ahonnan felmentünk a Trianon-emlékműhöz, ahol ismét egy negyed órát ejtőztünk a napsütésben.
Zebegényt a zöld jelzésen, a Malom-völgy mentén hagytuk el, ami egy a sok börzsönyi kedvencem közül. Ennek ellenére itt is sikerült összehoznom egy eltévedést, de ez kimagyarázhatóbb volt, mint a korábbi, mert egy helyen, ahol a zöld elmegy balra, az ösvény elejét teljesen benőtte a fű. Végülis megtaláltuk, áthámoztuk magunkat egy vihar által lerombolt, mára végképp használhatatlanná vált hídon, és felértünk a kék jelzésig, Törökmező fölé, ahol a kéken folytattuk Kóspallag irányába.
A Békás-réten elkerítettek egy jókora területet, a kéket is elterelték, és a terelő útvonal erősen defektveszélyes volt még, és annak is bizonyult. Egyidejűleg két defekt javítását bámulhattuk, egyiket Zoli, másikat Kurucz Gabi kapta.
Ismeretlen utakon
A defektek után folytattuk a kéken, amiről Kóspallag előtt balra, a Márianosztrára vezető pirosra kanyarodtunk. Ez az útvonal, és Márianosztra után is sok szakasz számomra is teljesen ismeretlen volt. A pirostól - a térkép alapján - nem vártam semmi extrát, ennek ellenére egy gyöngyszemnek bizonyult. Az eleje még kétnyomtávos, a szokásos - viszont nem annyira zavaró - nyomvájúkkal, de aztán egy ponton meredeken felkanyarodott a baloldali hegyoldalra, és éppen kitekerhető, tiszta egynyomtávos ösvényen vezetett. Imádtam, és a reakciók alapján mások is. Átbukva egy nyergen hasonló körülmények között, de már lefelé gurultunk Márianosztrára, ahol a legelső kútnál tábort vertünk egy kis pihenőre.
A pihenő után megkerestük a zöldet, majd nekigyürkőztünk. Kicsit ijesztőnek tűnt a pont előttünk magasodó, minden irányból meredeknek tűnő Kopasz-hegy. A zöldön egyszer megtréfált a hátra felrakott 2.1-es Racing Ralph, egy kavicsos szakaszon nem tudtam vele áttekerni, szokni kell még ezt a gumit. A zöld amúgy remekül tekerhető volt, és a róla elágazó, Z3 is csak a legvégén parancsolt le a nyeregből.
A csúcsra felérve szenzációs, majdnem teljes körpanoráma fogadott. Itt egy jó húsz percet elidőztünk, mire mindenki felért, és ki is pihente magát, majd legurultunk, és folytattuk az utunkat a zöld jelzésen. Egy frankó lejtőzés, majd egy jelzetlen dózer keresztezése után meredek emelkedés következett fel a Sós-hegyre, amit a Kopaszról is remekül látni lehetett. Itt is volt egy rövid tolás, de semmi vész, igazából jobban zavartak a belógó szúrós ágak, amiket ma jó hatékonysággal hárítottam. Nem úgy Panna, aki az egyik bokorral közelebbi ismeretséget kötött.
Kilátás kilátás hátán
A Sós-hegyen ismét pihenőt tartottunk, élveztük az innen is gyönyörű, noha "csak" 180 fokos panorámát. Továbbindulás után még tervben volt két kilátópont a zöld mentén, de csak az egyiket látogattuk meg, azt is fele létszámban, a többiek addig az elágazásnál vártak. Innen már igaz volt a "végig lejt" ígéret, legalábbis a zöldre vonatkozóan: szenzációs, egynyomtávos csikicsukin zúztunk le az Érsek-tisztásra. Fokozta a hangulatot, hogy elment a nap, és az erdő varázslatos sötétségbe borult.
Rövid ismerős szakasz következett, a sárga jelzés Kisirtáspusztáig, majd a Kollár-völgy az S4 elágazásáig. Ezután ismét felfedező módba váltottunk, bár a Kollár-völgy, és annak folytatása nem tartalmazott semmi kellemetlen meglepetést. Néha le kellett szállni, még tolni is pár méteren, de semmi anyázásra ingerlő esemény. A Börzsöny ezen része elég kihaltnak tűnt. A Szép-bérchez érve viszont kellemetlen meglepetés ért: bár a térkép kilátást ígért (igaz, szép jelző nélkül), mi még a kilátás szót is túlzónak találtuk.
Kettő közül a harmadik
Remek downhill zárta le a felfedezősdit, ami során a Kisinóci turistaházhoz jutottunk. Innen előzetesen Királyrét zöldön való megközelítése, majd aszfaltos legurulás, illetve a teljesen aszfaltos legurulás között vacilláltunk Zolival, de a Kurucz Gabival egy harmadik útvonal mellett döntöttünk: a sárgán Kóspallagról. Legnagyobb örömömre, mert a Les-völgy mellett leginkább erre szeretek túrát kezdeni/befejezni. A sártól, és a szokásos nyomvájúktól tartottam csak, de mindkettő csak mutatóban volt jelen. Pontosabban egy hatalmas nyomvájú/vízmosás azért volt, de könnyen ki tudtuk kerülni. A végére még kijutott egy defekt Lacinak, és egy nyeregcsőtörés Zolinak, illetve egy remek csikicsuki a Csömöle-völgyben Zolit leszámítva mindenkinek. Ő a triálosított bringával inkább a kísérő aszfaltot választotta.
7 óra körül értünk Kismarosra, ahonnan áttekertünk Verőcére, kedvenc gyrosdámhoz, ahol jókora fogyasztással zártuk a túrát.
Adósom volt a Börzsöny, és most mindent egyszerre törlesztett. A sárhelyzet teljesen elfogadható volt, és sár amúgy is van három hét kánikula után is. Az erdészet visszafogta magát idén, nem barmoltak szét minden utat, ahol elférnek, az új útvonalak pedig minimális tolást, remek lejtőket, és gyönyörű kilátásokat nyújtottak. A Mátrabércen beszerzett bokafájásom kiújult, emiatt igyekeztem kímélni, estére kicsit sántikáltam tőle, de a tekerésben nem zavart.
Útvonal: Nagymaros - Templom-völgy - Hegyes-tető - Világos-tér - Zebegény, Trianon-emlékmű - Malom-völgy - Békás-rét - Kóspallag - Márianosztra - Kopasz-hegy - Sós-hegy - Érsek-tisztás - Kisirtáspuszta - Kollár-völgy - Tehéndelelő - Szép-bérc - Kisinóci-th - Kóspallag - Csömöle-völgy - Kismaros - Verőce Táv: 55.9 km, szint: ~1790 m.
Saját képeim itt, Hardhat képei itt találhatók.
Utolsó kommentek