Másfél hónap, és itt a BEAC Maxi, nekem pedig fogalmam sem volt, hányadán állok. A június komplett kimaradt, az új városi még mindig készül, ezért most egy váltóssal járok, amit ugyan próbálok nem használni, de nem nagyon sikerül. Az ausztriai kiruccanás örömtekerés volt, semmint erőfelmérés. Egy börzsönyi kört néztem ki, de beugrónak egy budai-pilisi-visegrádit is, hátha nem tudok felkelni a vonathoz. Ez történt.
Ezzel kb vége is a negatívumoknak, szenzációsan sikerült a túra. Nem volt kedvem HÉV-ezni se, ezért dobtam a Kevélyezést, mentem a szokásos toronyiránti útvonalon a HHH-ra. A HHH alatt egy nem túl barátságosan morgó kutya azért átíratta a tervet, de végülis egy sokkal jobb, részben jelzetlen úton értem fel a Hármasra, ahol fél éve nem jártam... A fényképezőm vinnyogott, hogy töltés kéne neki, ezért innentől kezdve a lényeget fotóztam már csak. Hármason a kút leszerelve, Rekettyés zárva, Peti nagyon örül. Kis fotózás után legurultam a Virágos-nyereghez, és mivel egy kulacs vizem maradt a Köves-bérc/Kevély-nyereg/Hosszú-hegy/Pilis-tető/Dobogókő mászásokhoz, ami nem lett volna jó, itt úgy döntöttem, Csobánkát is útbaejtem. Eredetileg a Kevély-nyeregből lefelé is a kéken mentem volna, elkerülve a községet.
A Köves-bérc jó volt, bár egy párméteres mumusszakasz leparancsolt a nyeregből. A Kevély-nyeregbe tartó kéken felfelé még nem mentem, tartottam is tőle, de meglepően sima ügy volt. Következett a lefelé száguldás a piroson, Csobánkára. Ez már kevéssé tetszett, mintha jobban ki lenne mosva az átlagosnál, jó lesz rajta felfelé mászni a BEAC-on, olyan 3000 méternyi szint után. Csobánkán tankoltam, majd újonnan beiktatott szakaszon, a zöldön hagytam el a községet. Szent-kútnál kutat nem találtam, legalábbis működőt. Kellemes mászás követett, amit egy újabb, már a Hosszú-hegyre.
A Pilis-tető alatti szerpentinen, ahol szintben még alig egy ezresnél jártam, kezdték jelezni a lábizmaim, hogy görcsölhetnékjük van. A BEAC-on is ez volt, csak sokkal később, ezért temetni is kezdtem a mai útvonaltervet. De azért tovább mentem. Bükkfától a zöldön gurultam le Pilisszentkereszt felé, majd rátértem a S+-ra, a Zsivány-sziklák irányába. A szikláknál nem fotóztam, mivel ott tuti vaku kellett volna, miniállvánnyal meg nem volt kedvem tökölni. Dobogókőre már elég fáradtan, és farkaséhesen érkeztem. Be is vásároltam, 1300-at még sosem hagytam ott egy menetben. Nem féltem a kajálás következményeitől, mert Dömösig jókora lejtőzés következett. Aggasztottak viszont a lábaim, a gondos nyújtás ellenére is fáradtnak éreztem őket, és itt még 1900 volt csak a szint.
A kilátók meglátogatása után a sárgán haladtam a Lukács-árok felé. Két éve a felső szakaszon még nagyon meg kellett nézni melyik két durung szikla közé irányítom be a bringát, többször kellett lábbal korrigálni. Csabitól kaptam az infót, hogy mára simán tekerhető, és tényleg: ez azon ritka szakaszok egyike, amelynek jót tettek a felhőszakadások (vagy valami más). A Lukács-árok hozta a formáját, szenzációs száguldás, gyönyörű díszletek között.
Dömösre leérve megkerestem a Prédikálószék alá vivő jelzetlen erdei utat, és ezen szerpentineztem vissza, felfelé. A viszonylag lankás emelkedő ellenére kétszer kellett megállnom nyújtani... Prédikálóra felérve újabb nyújtás, kaja, gyönyörködés. Érdekes momentum volt, amikor a Vadálló-kövek felől megérkezett egy kis család, bringán, két pici gyerekkel, gyerekülésben. Azt talán nem hiszem, hogy a köveken hegymásztak volna fel, esetleg csak innen mentek el megnézni, de önmagában az, hogy két gyerekkel felcuccolva jöttek fel Prédikálóra, akár a "legkönnyebb" úton, már elismerésre méltó.
Prédikáló után, csodák csodája - a lábizmaim befejezték a sztrájkot, azt tették, amit vártam tőlük. Nem értem mi történt, de ekkor tudtam, meglesz a tervezett útvonal. A P+-on és némi jelzetlenen legurultam a Kisrigóhoz, onnan pedig a kéken és az aszfalton Dömörkapun át a lajosforrási elágazásig. Itt rácsatlakoztam a zöldre, majd hamarosan a S+-re, és a Sás-völgyön át feltekertem Lajosforrásra.
Itt megejtettem a nap utolsó nagyobb kajálását, és indultam haza a BEAC útvonalán. Csobánkára érve letettem a pirosról, annak reggel tapasztalt állapota miatt, ezért aszfalton másztam fel a Csobánkai nyeregig, Itt 2950-et mutatott a VDO, szóval a titkon tervezett 3000-es szintet már semmi nem fenyegethette. Pilisborosjenőig ez meg is lett, ekkor még nem volt 7 óra, szépen sütött a nap, a görcsölés is emlék volt már, szóval elkezdhettem tervezgetni a bónuszt.
A Bécsi-útra legurulva a Virágosnyereg utat választottam, ami impozánsan kapaszkodik fel a nyeregbe. Az aszfaltos rész gond nélküli volt, de a terepre érve itt is kutyák vártak, most hárman. Meghátráltam, és inkább az Erdőalján mentem fel a nyeregbe, amit azért sajnáltam, mert az jóval lankásabb, mint a Virágosnyereg utca.
A Virágos-nyeregből Határ-nyereg, onnan pedig egyértelműen a reggeli útvonalat választottam, a kilátón és a Ferenc-hegyen át haza.
Útvonal: Blaha - Ferenc-hegy - Árpád-kilátó - HHH - Virágos-nyereg - Csúcs-hegyi-nyereg - Köves-bérc - Pilisborosjenő - Kevély-nyereg - Csobánka - Szent-kút - Hosszú-hegy - Szántói-nyereg - Szerpentin - Két-Bükkfa-nyereg - Zsivány-sziklák - Dobogókő - Lukács-árok - Dömös - Nyalka-bérc - Prédikálószék - Pilisszentlászló (Kisrigó) - Dömörkapu - Sás-völgy - Lajosforrás - Karolina-árok - Csikóváraljai turistaház - Csobánkai-nyereg - Pilisborosjenő - Ürömhegy - Virágos-nyereg - Határ-nyereg - Árpád-kilátó - Ferenc-hegy - Blaha.
Táv: a VDO 133 km-t mutat, de ez nyilvánvalóan nem igaz, mert a beállított kerékméret még a 2.25-ös Nobby Nicnél is nagy volt, a mostani 2.1-es Smart Samnél meg pláne. A turistautak.hu 120 km-t mond egy nagyon hasonló körre, ami kb megfelel annak, amit korrigálás után kaptam.
Szint: 3388 m, ez viszont helyes, mégha a turistautak szerint ez inkább 3890 is.
Bruttó idő, minden motyogással együtt: 11 és fél óra, nettó, csak tekeréssel eltöltött idő: 9 óra 20 perc.
Átlag: 12.90 km/h.
Utolsó kommentek