Kissé ködös körülmények között, de kellemeset túráztunk Pharaoval, majd a végén palladiummal. Az eredeti terv a pár héttel ezelőtti pilisi túra kilátópontjainak végigjárása lett volna, plusz Kémény-szikla, mínusz Kétágú-hegy. De már a Hosszú-hegyen nyilvánvaló lett, hogy felesleges kilátásra menni, ezért kevertünk az útvonalba egy kis Visegrádit is.
Pharaoval indultam, késés és várakozás miatt elég későn. A hajnalig dorbézoló Kboyra hiába vártunk :). Óbudán teljesen vizesek voltak az utak, pocsolyákat kerülgettünk, ezért nagy összegben fogadtam volna, hogy Pilisborosjenő után, a kánikulában is sáros montis jelzésen vissza fogunk fordulni.
Nem így lett, hihetetlen módon, sok sármedence üres volt és lényegében száraz, ahol mégis volt valami, az könnyen kikerültük. Mivel Jani a 24-órás óta nem tekert, ezért a Hosszú-hegynél ideiglenesen elváltunk, én felmentem a kilátásért, ő ment egyenesen a Szántói-nyereg, majd pedig a Mária-pad felé. A panoráma viszont elmaradt, a múltkori börzsönyi köddel ellentétben a mai nem maradt 200 m alatt. A mászás viszont nagyon jól esett, habár a már zavaróan mély és teljesen harmatos avar eléggé megnehezítette.
Gyors pihenés után Pharao után indultam, és a nyereg után be is értem, így meg tudtam neki mutatni a S+ ösvényt, amivel kikerülhette a szerpentin kaptatóját, én pedig mentem fel a szerpentinre. Ami korábban a vizes avarnak nem sikerült, az itt a vizes köveknek igen, konkrétan némi tolásra kényszeríteni. A szerpentin kilátópontjain sem volt semmi kilátás, ezért felhívtam Pharaot, és vázoltam neki az útvonalmódosítást.
Simon halála után megint elvétettem a Vaskapu-völgyet, bár most nem is azt kerestem, hanem azt a jelzetlen útvonalat, amit a pár héttel ezelőtti tévesztéskor jártam be. Segített ebben a sűrű köd, és a mély avar, de némi kacskaringózás után pont ott kötöttem ki, ahol Pharao már várt rám.
Dobogókőre menet a műút kereszteződésénél Pharaora várva egy fekete Speci húzott el mellettem a műúton. Amikor meglátott, visszafordult, így ismertem meg a bikmakkon geoff néven fórumozó, a terepen pedig egy 2008-as Epicet hajtó kollégát.
A Zsivány-sziklák érintésével felértünk Dobogókőre, ahol nem sokat időztünk, mert hideg volt, és a sárgán elindultunk lefelé, Tölgyikrek irányában. Tölgyikreknél negyed óra várakozás következett, a Lajosforrás felől jövő palladiumra vártunk. Miután befutott, a piroson indultunk le Csobánka felé. Csobánkánál Pharao elvált tőlünk, ketten folytattuk. Ha már úgysincs sok, az legalább nehéz legyen alapon a pirosat követtük továbbra is, fel a Kevély-nyeregre. Itt megint érvényesült az, hogy az avar legyőzhető, de a nyereg előtti nedves köves szakasszal nem tudtam mit kezdeni.
A beérkezést beacmaxisan terveztem, tehát Pilisborosjenő után le a Köves-bércen, majd fel a Csúcs-hegyi-nyeregbe, de ezt a közelgő szürkület miatt elvetettük, és aszfalton gurultunk le Csillaghegyre.
Útvonal: Bp MHB - Ürömhegy - Pilisborosjenő - Csobánkai-nyereg - Hosszú-hegy - Szántói-nyereg - Pilis-tető - Simon-halála - Zsivány-sziklák - Dobogókő - Fagyos katona - Tölgyikrek - Csobánka - Kevély-nyereg - Pilisborosjenő - Csillaghegy. Táv: 76.7 km táv, szint: 1490 m szint. Statisztika az is, hogy 15 hónap alatt a második Brain döglik meg alattam...
Utolsó kommentek