A tegnapi Bp-környéki eső miatt nem mertem Börzsönyt kockáztatni, noha utólag úgy tűnik, akár lehetett volna az is. Most viszont cseppet sem bántam, helyette egy Visegrádit mentünk palladium kollégával, az útvonalra fűzve - elég eszelős ötletként - a Vadálló-köveket.
Hogy ne szaporítsuk az aszfaltos sallang kilométereket, autóba ültünk, és Szentendrén, a Skanzennél pakoltok ki a bringákat. Remek idő volt, kissé idegesített is a téli kesztyűm. Gyors víztöltő kitérő után az ókúti forrásnál, rögtön belecsaptunk a közepébe, és felmásztunk Álló-réten át Vörös-kőre. Bár sár egy későbbi szakaszt eltekintve nem volt, de lecsapódott harmat mindenhol, ez a mélyülő avarral karöltve néhol jócskán megnehezítette a mászásokat.
Vörös-kő után a sárga szerpentinen csúszkáltunk le Tahiba, ahonnan a piros kp jelzésen indultunk Visegrád felé. Ezt egy helyen elvétettük, így a Kalicska-patak hídja sajnos elmaradt, és a Vízverés-nyergénél találtuk magunkat. Némi kárpótlást nyújtott a kilátás Barát-halomnál, a Borjúfő melletti durva lejtő pedig előzetes volt ahhoz, ami később várt ránk.
A Nagy-Villámhoz megérkezve felszaladtam a kilátóba kicsit fotózni, majd a kéken elgurultunk a Fellegvárhoz kajálni. Ezután villámpihenő a Máté-kilátóhelynél, majd az Apátkúti vadászháznál újra bevetettük magunkat az erdőbe. Itt kaptuk meg a napi sarat, a Jenő-kunyhóig felmászni nem volt öröm. Kárpótlásként a Spartacus-ösvény szolgált.
Az ösvényről kiérve jelzetlen - és néhol lezárt - erdészeti utakon közelítettük meg Prédikálószéket, de előtte meglátogattuk a Hubertusz-kunyhót. Prédikáló után kezdődött az attrakció, a Vadálló-kövek. Elég eszelős ötlet volt, néhol szinte alpinista technikával botorkáltunk le a köveken, de mindketten élveztük, a kilátás végig nagyon szép volt.
A kövek után "kiszálltunk", nem mentünk le végig, és a Szőke-forrás-völgyébe jutva feltekertünk a Király-kútiig, ahonnan aszfalt következett. A Pilisszentlászló felé tervezett jelzetlen utakon vezető út elején egy erdészeti terepjáró állt, mi pedig elkerülendő a konfliktust, inkább végig aszfalton tekertünk Pilisszentlászlóra.
Pap-rétet már nem mertem forszírozni, megtette ezt palladium - legnagyobb örömömre. Nekivágtunk hát, természetesen a kéken, ami finom desszert lett a végére. Azaz csak majdnem, a vége ugyanis töklefagyasztó legurulás volt a Skanzenhez. Itt már csepept sem bántam a téli kesztyűt.
Útvonal: Szentendre, Skanzen - Álló-rét - Vörös-kő - Kis-Bükk-tető - Tahi - Sasfészek vh - Vízverés-nyerge - Visegrádi kapu - Nagy-Villám - Fellegvár - Apátkúti vadászház - Spartacus-ösvény - Lepence-völgy - Hubertusz-kunyhó - Prédikálószék - Vadálló-kövek - Szőke-forrás-völgy - Király-kúti-nyereg - Pilisszentlászló - Pap-rét - Skanzen. Táv: 68.6 km, szint: 2084 m.
képek itt.
Utolsó kommentek