A börzsönyi kék egy alternatív kéktúra a Börzsönyben. Meglátogat néhány olyan nevezetes látnivalót, amit az országos kék nem érint. Nagyjából ezt a jelzést terveztük végigjárni egy Bikemag-fórum keretében szervezett túrán, ami kicsit eltévedősen sikerült.
A jelzés Szobon indul, tesz egy nagy félkört, és Diósjenőn ér véget. Mi Szobon gyülekeztünk 9 óra körül, ami azt jelentette, hogy egy - számomra - nagyon korai, 8:05-ös vonattal indultam. A vonatos túrák napján szerencsére elkerülnek a készülődés komplikációi, így 9 órakor én is az indulásra várakoztam.
Kellemetlenül hűvös, ködös időben indultunk, de ahogy a VDO szintjelzője 200 m köré ért, magunk alá gyűrtük a ködöt, és kellemes napfényben tekertünk. A láncom elszakadása majd gyors megrövidítése ellenére jól haladtunk, bár a napfény ellenére a talaj nedves, néhol saras is volt. A Nagy-Galla mellett elhaladva lejtőzésbe kezdtünk, aminek az lett az eredménye, hogy elvétettük a kéket, és némi fejvakarás után Letkésen kötöttünk ki. Itt úgy döntöttünk, Nagybörzsönyben csatlakozunk vissza a kékre, addig aszfaltozunk. Ez kb 10 km aszfaltos tekerést jelentett, és mivel a szakasz nagy része "lent" van, ezért Nagybörzsönyig végig hideg ködben...
Nagybörzsönyben újra ránk ragyogott a nap, megtaláltuk a kéket, és másztunk fel Bányapusztára. A Katalin-forrás feletti szakaszt már én is ismertem, ellenkező irányban többször jöttem, mégis - most egymástól függetlenül - hatból öten elvesztettük az irányt, és jelzetlen utak kereszteződésében kerestük a jó utat. Zsizsi, aki leghátul tekert, ellenben jó irányba ment, elénk került, és mivel nem tudta, hol vagyunk, a bányapusztai kerítésmászás után nem várt ránk, hanem ment tovább.
Miután rájöttünk, hol hibáztunk, elkezdtük üldözni őt. Térerő híján természetesen a kapcsolatteremtés nem volt lehetséges, maradt az eszelős rohanás végig a Fekete-völgyön. A völgy maga nagyon szép, idén másodszor jártam erre, de sajnos az idei esőzések miatt az állapota élvezhetetlen.
Kemencére teljesen sáros bringával értem le, Zsizsit nem értem utól, ezért bevártam a többieket. Itt végre sikerült telefonálni, ezért hamarosan ismét együtt tekertünk Bernecebaráti felé. Mivel az eltévedések miatt nem álltunk jól az idővel, Bernecabarátin szándékosan hagytuk el a kéket, és erdészeti dózeren tekertünk Drégelyvár felé. Ezzel kihagytunk egy dzsungelszakaszt, de pocsolya volt bőven. A Fekete-völgy után már viszont ez cseppet sem érdekelt.
Drégelyvár már ismerős volt az augusztus végi Börzsönyözés után, és a rá következők is. Pénzásásnál intettünk búcsút a kéknek, amely innen már csak levisz Diósjenőre. Mi inkább megmásztuk a Kámort, ami másodszorra - és most 2.25-ös Nobby Nicekkel - az avar ellenére is simább volt, mint pár hete. Kigyönyörködtük magunkat, majd a sárgán legurultunk a Jenői-závozhoz.
A lemenő nap itt még elég magasan állt ahhoz, hogy ne Diósjenőn fejezzük be a túrát, ami jó eséllyel végtelen vonatra várakozást jelentett volna, hanem bevállaltuk a széles dózerutat Királyrétig. Ezen a szakaszon esteledett ránk, Királyrétre már teljesen sötétben érkeztünk. Zsizsi brutális lámpájának köszönhetően minden gond nélkül jutottunk le Kismarosra, ahol kettéváltunk: három srác azonnal a vonathoz ment, másik három pedig - köztük én - Verőcére, egy életmentő giroszozást beiktatni.
Útvonal: Szob - Misa-réti-völgy - Letkés - Nagybörzsöny - Bányapuszta - Fekete-völgy - Kemence - Bernecebaráti - Nagy-völgy - Drégelyvár - Pénzásás - Csánki-kert - Kámor - Jenői-závoz - Királyrét - Szokolya - Kismaros - Verőce. Táv: 104.58 km, szint: 1768 m.
Saját képek itt, VV képei itt.
Utolsó kommentek