A mai börzsönyi várnéző túránk palladiummal kicsit kurtább lett a tervezettnél, de azért 50 m híján 2k szint így is összejött. Előzményként annyi, hogy tegnap este egy bazi nagy szerb lagzin vettem részt, onnan hajnal 3-kor kerültem ágyba, szóval a reggeli ébredés több, mint kérdéses volt. De azért sikerült, 9:50-kor minden bringa a csomagtartóban volt, 10:50-kor pedig menetkészen vártak ránk Magyarkúton, hogy megigyuk az ébresztő kávénkat.
A szokásos útvonalon, a Les-völgyön indultunk el. Szokás szerint megint sikerült elkúrnunk, de szerencsére nem nagyon, így elég gyorsan Királyrétre értünk. Nem mentünk be a "központba", hanem a löszfalnál megkajáltunk, megnéztük a Királyréti horgásztavat.
Ezután nekigyürkőztünk a Suta-berki-nyiladáknak. Jó kemény volt, jó köves, megdolgoztunk vele rendesen, de nagyon élveztem.
Rakodótól a már ismert K+ jelzésen mentünk le, és Hamuházig a túra minden egyes kilométerét élveztem. Mivel a turistaút kissé sáros és nyomvonalas volt, ismételten vonatozáson kaptam magam.
Hamuház után kezdődött volna a nap egyik fénypontja, a Fekete-völgy. A mai viszont sajnos nem az a nap volt, amikor igazán élvezni lehetett volna: saras volt, és nyomvájús. Kemencére érve szépen néztünk ki, és talán nem véletlen, hogy ezen a szakaszon egyszer sem vettem elő a fotógépet...
Kemencén kajáltunk, és rákészültünk a hamarosan érkező emelkedőkre. A patak partján áttekertünk Bernecebarátiba, gyorsan megtaláltuk a (börzsönyi) kéket. A kék ezután következő szakasza elképesztően jó minőségű volt, a jelzéseket pedig mostanában frissíthették, minden tökéletes volt. Néhány kilométer után azért visszatért minden a rendes kerékvágásba: megjöttek a belógó szúrós ágak, "végre" nyomvájúkat és kis sárpocsolyákat kerülgethettünk. De azért még lehetett menni.
Egyszercsak az út élesen balra kanyarodott, jókora emelkedéssel. Ezzel együtt eltűntek az addig példásan festett jelek. Gyanús volt, míg egy jó kilométernyi gyanakodás (és egy jókora lejtőzés után) elém került egy ősrégi K+ jel... Szentségelés, térképnézegetés, mehettünk vissza. A kereszteződésben kiderült a turpisság: a jelek szépen megvoltak, csak a bozóttól alig lehetett látni...
Nagy nehezen eljutottunk Drégelyvárig, megcsodáltuk a körpanorámáját, és tisztelettel adóztunk egykori védőinek. Szignáltuk a vendégkönyvet, majd folytattuk utunkat a további célpontok: a Kámor és a nógrádi vár felé.
Pénzásásig sima volt minden, bár személy szerint már kicsit untam a belógó bokrokat. Pénzásás után rácsatlakoztunk a K4 jelzésre, ami a térkép szerint egy dózer. A jelzést követve viszont egy ronda, meredek, és minden rossz jelzőt megérdemlő egynyomtávos ösvényen találtuk magunkat... Aztán a jel kiment a várva várt dózerre, majd a sárga megtalálása után felmásztunk a Kámorra. Nem volt problémamentes, de kis tolással azért megvolt, cserébe megkaptuk a jutalmunkat.
A Jenői-závoznál lecsaptunk a tervből, a Foltán-kereszt kimaradt, helyette a Királyrét felé menő dózeren közelítettük a kéket. Ezúttal nem a börzsönyit, hanem az országost. Odaérve konstatáltuk, hogy a mára tervezett második várrom is kimarad. Nógrád helyett csak a zöld elágazásáig mentünk a kéken, bár ezt nagyon sajnáltam: ez a kék szakasz szenzációs volt. A zöld cseppet sem, de legalább visszavitt minket a már délelőtt is látott, de hazafelé eredetlieg nem tervezett piros jelzéshez, amelyen ezúttal eltévedés nélkül végig tudtunk tekerni Magyarkútig.
Útvonal: Magyarkút - Szokolya vá - Királyrét - Suta-berki-nyiladék - Rakodó - Magas-hidi-rét - Hamuház - Kemence - Bernecevaráti - Drégelyvár - Pénzásás - Csánki-kert - Kámor - Jenői-závoz - Cseresznyés-völgy - Hegypó-árok - Szokolya vá - Magyarkút.
Táv: 78,2 km, szint: 1952 m. Képek itt.
Utolsó kommentek