Ha lett volna annyi eszem, hogy előre megnézem a hóhelyzetet az időképen a Pilis és a Visegrádi-hegység környékén, akkor ez a poszt nem született volna meg, vagy egy más tájegységről íródna. De sajnos csak most, utólag tettem meg.

Mégpedig azért, hogy megerősítsem, amit saját szememmel láttam. E pillanatban Pilisszántón 29, Dobogókőn 20 cm-es a hó, és csak kevés olyan helyet találok az országban, ahol több lenne a Piliszántón mértnél. Helybe mentem a nagy pofonért tehát. Igazából ennek ellenére móka volt, csak az mérgesít, hogy ennyi energiabefektetéssel a Budaiban egy erős, >1500-as túra is lement volna, a hó ellenére is.

A túra aszfaltozással kezdődött, Üröm átszelésével egészen Pilisborosjenőig. Itt a Koo jelzésen folytattam, ami végig remekül tekerhető volt, kezdtem is azt hinni, hogy az utóbbi napok hóeséseiből a Pilis nem sokat kapott. Az erdőbe beérve megcsodálhattam, mekkora brutális sár lesz arrafelé, ha mindez megolvad, a dagonya most megfagyva és behavazva várja, hogy újra kerékpárosokat szomoríthasson.

A Csobánkai-nyeregig minden príma volt, és utána, ha lehet, még jobb lett, itt ugyanis talán úthengerrel taposták a havat, annyira járható volt. A kéken, majd a zöldön már nem volt ennyire jó a helyzet, ott már csak egy terepjárónyomot lehetett követni, de nem volt könnyű, lépten-nyomon félrement az első kerék, ilyenkor lábbal kellett korrigálni.

A Szántói-nyereg után sem lett jobb, sőt, a jelek összefutása után, már a Pilis-tetőre menet a terepjárónyom is elkanyarodott, néhány gyalogos lábnyom maradt. Mondanom sem kell, kb 10 méter után beláttam, hogy én ma a Pilis-tetőre nem megyek. Visszabotorkáltam a kereszteződésig, ahonnan a piroson indultam le, Pilisszentkereszt felé.

Ez a rövid szakasz hatalmas móka volt. A mellette lévő szántóföldről a szél pont ide fújta a havat, így egyre mélyebb hóban küszködtem az előrejutással. A 2.2-es Wetscream, ami simán vette a Budai-hegység 10 centis havát, itt pengeként merült a mély hóba. Bár én mindenhol "csak" 20-30 centi mélyen süllyedtem a hóba, a falu határában egy méteresnél nagyobb havat is fotózhattam.

Pilisszentkereszt után eszembe sem jutott terepre menni, aszfalton folytattam Dobogókő felé. Bárhol is néztem be a keresztező földutakra, mindenhol siralmas mennyiségű havat láttam. A dobogókői evés után azért megkockáztattam a kéket Vörös-dagonya felé. Eredmény: tolás végig. Esély sem volt tekerni, hiába volt több gyalogos lábnyom, a hó ott is olyan mély, és hepehupás volt, hogy azonnal blokkolt a kerék.

A dömörkapui útra leérve sem lett jobb a kedvem. Azt gondoltam, itt már eléggé ki lesz járva ahhoz, hogy tekerhessek, ehhez képest hasonló volt a forgatókönyv, mint a Hosszú-hegy alatt: egyetlen terepjárónyom, csak sokkal mélyebb hó. Sokszor kellett tolnom is, ahol "tekertem", ott is az egyik lábam végig kioldva arra várt, hogy korrigáljon. Kellett is, olyan 5 méterenként...

Prédikáló felé is pontosan ilyen út vezetett, szó sem lehetett róla, hogy felmenjek, már csak azért sem, mert a sok tolás miatt durván meg voltam csúszva időileg. Sikáros után normalizálódott a helyzet, innen lefelé már az út teljes szélességében keményre volt dózerolva a hó, bár 20 fölé ezen a szakaszon sem engedtem a bicajt.

Szentendrén még beiktattam egy barátlátogatást, majd a hazahévezést elvetve, kellemes hószállingózásban hazatekertem.

9:45-től 16:45-ig, azaz 7 egész órán át megszakítás nélkül kint voltam a hidegben, a ruházatnak pedig mindez meg sem kottyant. Tegnapig az ujjaim voltak a gyenge pontjaim, de a frissen beszerzett Marmot egyujjas kesztyűnek hála mindez történelem. Csak a tea ne fagyna be mindig a Sigg thermokulacsba...

Útvonal: Bp - UVH - Üröm - Pilisborosjenő - Csobánkai-nyereg - Szántói-nyereg - Pilisszentkereszt - Két-bükkfa-nyereg - Dobogókő - Vörös-dagonya - Dömörkapu - Szentendre - Bp. Táv: 86.05 km, szint: 1267 m.

• Képek
• Tracklog

És ahogy nézem, Tatabánya környékén 2 cm-t mutat az idokep.hu...