Mára szabit vettem ki, és végigtekertem a BEAC börzsönyi szakaszát is. Sikerült elég sokat töketlenkedni, olyan helyen is jelzést véteni, ahol pedig volt, de volt, ahol rendesen kutatni kellett a jelek után.
Rögtön a legelején, Nógrádra ugyanis kihagytam a hegyet mászó kéket, és a kevesebbet mászó K+ jelzésen mentem, már amikor mentem, és nem az elágazásokban szimatoltam jelmaradványok után. Volt, ahol nem sikerült, és a térkép alapján kellett tippelni, de szerencsére minden alkalommal jól, és párszáz méter után rendre felfedeztem egy-egy majdnem lekopott jelet. Ezt a szakaszt a belógó málnabokrok, és nyomvájúk sem tették túl élvezetessé.
Nógrádnál én voltam a hülye, simán rossz felé mentem a Csurgó-forrásnál. Miután visszataláltam a jelre, már élvezetes úton tekertem, egyre "börzsönyibb" tájakon. Kereszteztem a Királyrét-Diósjenő dózert, és már ismerős kaptatón másztam a Saj-kúti-bércen, a Foltán-kereszt felé. A málnabokrok ma sem kíméltek, bár már taktikusabb voltam, térdvédőt húztam, ami azért a lábám szárát fedetlenül hagyta...
A keresztnél nem pihentem, de a változatosság kedvéért nem a kéken, hanem egy szakaszon a PX jelzésen másztam Csóványos felé. Először, és utoljára, mert bár semmi baj vele, de a kék szebb. Csóványosnál kis útbaigazítást adtam két idősebb gyalogtúrázónak, majd most nem a P3, hanem közvetlenül a K jelzésen mentem át Nagy-Hidegre. Nehéz eldönteni, hogy a szívatós, sokszor (lefelé) tolós kék, vagy a végig tökéletes, de kerülő P3 a rövidebb ideig tartó útvonal Csóványos és NHH között, de már - legalábbis térképen - találtam egy kombinációs lehetőséget: egy jelzetlen ösvény levisz a P3-ra a Szabó-kövek után. Kérdés, létezik-e ez az ösvény, és mennyire van gazzal benőve.
Nagy-Hidegre is a kéken másztam, a tolós szakasz ellenére is jobban megérte, mint kimenni a szervízútra és körbetekerni. Ezután jött a "nagy kedvenc" Inóci-vágás, amit lefelé valószínűleg sose fogok megkedvelni. Felfelé is gyilkos, de legalább nem félek a bukástól. A Kisinóci túristaháznál vége a mókának, és az aszfalton el lehet ereszteni Kóspalalg felé, sőt azon túl is. A kék nemsokára visszamegy az erdőbe, és díjnyertesen szép. nagyon jól tekerhető ösvényen visz le Török-mezőre.
A túristaház után kimentem az aszfaltra, mert vizes kaptatót és kétszer kerítést mászni nem volt kedvem. Ez nem a legizgalmasabb szakasza volt a bejárásnak, de legalább gyorsan felértem Hegyes-tetőre. Ahol örültem magamnak, meg az időmnek, de ami ezután jött, lefelé Nagymarosra, az valószínűleg a nagy napon sem lesz kedvencem :). Legalábbis a meredek hegyoldal, de miután leértem a Templom-völgybe, már tátottam a szám.
Az pedig, hogy sikerül-e a saját magamnak kitűzött szintidő, a 10 óra, attól függ csak, hogy elérem-e a 13:00-s kompot. Ha nem, akkor mehetek a 14-essel, de akkor valószínűszeg sötétben beérkezés lesz.
Mai útvonal: Verőce - Magyarkút - Nógrád - Foltán-kereszt - Csóványos - NHH - Kisinóci th - Kóspallag - Török-mező - Hegyes-tető - Nagymaros.
Táv: 61.1 km, szint: 1644 m.
A mai túra bejárás volt, időre, ezért fényképezés ebbe sem fért bele sajnos. Bár ott lapult a gép a táskámban, és volt is olyan gondolatom, hogy átkompozok Visegrádra, egy kis fotózgatós-levezetős Visegrád-környéki tekerésre, de ezt végülis elvetettem.
Utolsó kommentek