Ritkán történik meg az, hogy egy túra csak a Pilisről szóljon. Általában csak átutazni szoktam rajta, útban a visegrádi-hegyság felé, esetleg onnan hazafelé. Ma viszont a kizárólagosan pilisi útvonal kiválasztásával lehetőségem volt olyan helyekre is eljutni, ahol eddig nem jártam.
A tegnapi sáros Börzsönyözés, meg a fárasztó hét után nyugisan akartam a mai túrát kezdeni, ezért szó sem lehetett Kevélyekről meg Köves-bércekről, mentünk a könnyed, kicsit "sokaszfaltos" útvonalon Pilisborosjenőre, majd pedig a kék kerékpároson. Ezen a szakaszon süllyedtem el a mocsárban múlt héten. Most is volt sár, de kikerülhető, a múltkori kikerülhetetlen dagonya pedig megszikkadt, ezért itt csak megzavarni tudott a sár, megverni nem. Viszont sokkal jobban zavart a sok Lada Niva, akik a katonai terepre mentek találkozózni, ezáltal tovább barmolva az egyébként is nyomvájús út minőségét, és növelve a levegő füstszintjét.
A sár ez után a szakasz meg is szűnt létezni: kevés helyen találtunk csak, de mindenütt könnyen kikerülhetően. A Csobánkai-nyeregnél terveztünk egyet kajálni, de hogy mégse az út meg a temető mellett álljunk meg, megkerestük a Tavasz-kunyhót, és a Macska-barlangot. Egyiket sem találtuk, de abban a szurdokszerűségben, ahova leértünk, simán lehetett akár barlang is.
Kis pihenő után a Hosszú-hegy felé folytattuk (4/1 panorámapont). 2006 telén voltam már itt, de a köd miatt kilátás nem volt, ma viszont csak a messzi budai hegyek körül volt valami kis pára, ezért nagyon kellemes kilátásban volt részünk. A zöldön haladtunk tovább, ami egészen a széles dózerútig szenzációs. Széles, de nem olyan unalmasan, mint a dózer, alig volt kő, az avar sem túl mély, lehetett száguldani, és ezek mellé gyönyörű is.
Kiértünk a nyereghez, majd továbbmentünk a zöldön, a szerpentinen. A legszebb panorámát nyújtó kanyarnál (4/2 panorámapont) hosszasan elidőztünk. Itt persze ugyanazt a környéket láttuk, mint a Hosszú-hegyről, csak magasabbról, és más perspektívában. Innen nem kellett sokat haladni, és leértünk a Fekete-kőhöz (4/3 panorámapont), ahonnan Pilisszentlélekre, és a környező medencére, illetve a távolban Esztergomra esett nagyon szép kilátás.
Rövid szakaszon bringaemelgetés, majd élvezetes lejtőzés után a Pilis-nyeregbe értünk, ahonnan - miután Endre kicsit tesztelte az Epicemet - a Kétágú-hegy felé folytattuk az utunkat (4/4 panorámapont). Ezt az útvonalat mindenkinek ajánlom, aki felcipeli magát a Pilis-tető szerpentinjén, és változatosságra vágyik a Bükkfa-nyereg helyett. Széles, jól tekerhető, sima utak, de mégse dózerút, hanem igazi erdei hangulat.
A Kétágúról lejutva a már májusban végigjárt kékre jutottunk, amelyen a májusival ellentétes irányban haladtunk Klastrompuszta felé. A kolostorrom előtt találtunk egy nagy zöld rétet, ahol sokan piknikeltel, itt álltunk meg utolsó pihenőnkre. A kis lazítás után a már jól ismert durván homokos kéken le- (néhol fel-) tekertünk Piliscsabára. A 2.25-ös méret talán ma először mutatta meg előnyeit, nem volt semmi gond a mély homokban.
Útvonal: Bp - Ürömhegy - Pilisborosjenő - Csobánka-nyereg - Macska-barlang - Hosszú-hegy - Szántói-nyereg - Szerpentin - Simon halála - Fekete-kő - Pilis-nyereg - Kétágú-hegy - Klastrompuszta - Piliscsév - Piliscsaba.
A táv 67.7 km lett, a szint pedig horribilis, 1273 m. Képek itt.
Utolsó kommentek