Bicikli fronton továbbra sem történt előrelépés az elmúlt hetekben, a térképeket viszont változatlan intenzitással bújom. Főleg Ausztriánál van nyitva a Google Maps, a Bergfex, vagy éppen az Outdooractive. Előző héten már végre nem csak hétköznap volt jó idő, ezért Lukival úgy döntöttünk, ideje lenne egy újabb sógorlátogatásnak.
Hosszú szünet után újra jelentkezem. A BEAC Maxi után volt még egy - amúgy nagyon szép - börzsönyi túra, aminek a végén bg_-vel kellett hazavitetnem magam, annyira kész volt a térdem. Sportkórház, porclágyulás diagnózisa (igaz, csak kézrátétellel), 3 hónapnyi porcerősítő kúra, még két hónap pihentetés, fokozatos terhelés lett felírva. A munkába járás, óvatosan, nem erőltetve ez idő alatt is engedélyezve volt.
Régi vágyam nem teljesült ma, azaz napfénynél beérni a BEAC Maxi végén. Igaz, az idei év sok kihagyása miatt ezt nem is mára terveztem, így egy másik vágyam előtt nyílt meg az út: beszélgetős, társasági, nem (nagyon) rohanós BEAC-on részt venni. Ez sem sikerült.
Avagy voltam is a Pilisben, meg nem is. Történt ugyanis, hogy kaptam egy meghívót a Facebookon. A feladó Sasi volt, a meghívás tárgya pedig egy 24 órás TekerEdzés Sasi hagyományos Gomba-körén. Szombat 15:00-tól vasárnap 15:00-ig. Az esemény apropóját az szolgáltatta, hogy a szervező balesete miatt elmaradt a saraticei 24 órás országútis verseny Csehországban, amire Sasi egész évben készült, és ha már ló nincs, jó lesz a szamár is alapon, hazai pályán szerette volna kitekerni azt a 24 órát.
A Großglockner-út megmászása után, vasárnap reggel napsütésre ébredtünk. Mondhatni Sasiék legnagyobb boldogságára, ugyanis számukra ezen a napon ért véget az ausztriai hároméjszakás kaland, ők a kellemes napsütést már csak a hazaúton élvezhették. Persze nem kell mindjárt kánikulára gondolni, a hőmérséklet olyan 20-22 °C lehetett, de ezen a napon végre nem esett az eső, és a napot is elég gyakran láttuk.
A Jaufen-hágó megmászása után, 27-én biciklimentes napot tartottunk, strandoltunk a Therme Meran-ban, majd pedig gyalogosan jártuk végig újra Merano belvárosát. 28-án könnyes búcsút vettünk a várostól, kijelentkeztünk a szállodából, és visszaindultunk Ausztriába, Neukirchenbe, ahol Bori és Pharao, Kboy-jal, Sasival és Zsófival kiegészülve vártak ránk.
Ahogy tegnap említettem, mára azt a 2094 méteres Jaufen-hágót (Jaufenpass, Passo di Monte Giovo) táraztam be, amelyen Meranot vasárnap megközelítettük. San Leonardo volt a kiindulás, Meranotól 22 km-re, és terv szerint megmásztam volna a hágót, legurultam volna a túloldalon, majd újra megmászva begurultam volna Meranoig.
Végre újra nyeregben... Bár már 4 hete bringával járok munkába, 2 hete említésre méltó hétvégi túrám volt a Vándormásokkal a Mecsekben (majd meg is említem itt is, csak eddig készülődés volt), az első komolyabb tekerésre a nyaralásig kellett várnom.
A történet nem mai, hanem már 8 napos, de ha múlt szombaton írom a beszámolót az aznapi túráról, akkor minden szó káromkodás lenne... Röviden és tömören, montizásra adtam a fejem, a rendes éves K60 emléktúrán vettem részt a Serrenőkkel. Solymár felé haladva, a meredek hegyoldalban haladó egynyomtávos sárgán viszont buktam, majd a bringa és én is jópár méterrel az ösvény alatt értünk földet. A rövidebbet én húztam: amíg a bringának csak a szarva fordult el, addig én a vállamra estem, ami ugyan nem tört, de a szalagok sérültek. Mindez aznap délután, az OBSI-ban derült ki, így újabb kényszerpihenőn vagyok, legalább 2-3 hétig. Kezdem a tököm tele lenni a sok kihagyás miatt...
Nem múlt ám el tekerés nélkül az előző hétvége sem, csak sajnos pont vasárnap este kaptam el valami vírust, ami jó kis lázat, és kiadós hasmenést okozott, ami miatt késett a blogírás is.
Utolsó kommentek