Ahogy tegnap említettem, mára azt a 2094 méteres Jaufen-hágót (Jaufenpass, Passo di Monte Giovo) táraztam be, amelyen Meranot vasárnap megközelítettük. San Leonardo volt a kiindulás, Meranotól 22 km-re, és terv szerint megmásztam volna a hágót, legurultam volna a túloldalon, majd újra megmászva begurultam volna Meranoig.
De mivel az indulás megint elhúzódott, és délutánra városnézést terveztünk be, ezért ezt módosítottam annyiban, hogy nem mentem le végig a túloldalon, csak pár szerpentinkanyarnyit.
10:47-kor szálltam ki az autóból San Leonardo faluban, ekkor kicsivel 700 alatt mutatott a Garmin. A hágó 2094 méter magas, természetesen végig emelkedik, szerpentinesen, de nem annyira, mint a Stelvio. Luki előrement autóval, ő néha kiszállt, legurulgatott, vissza az autóhoz, feljebb ment, és így tovább.
A nap ma végig sütött, de a lenti 22 fok után feljebb újra hűlni kezdett a levegő. Fotózással együtt 114 perc alatt lett meg a hágó, csupán annyi szegte kedvemet, hogy a Garmin a kívánatos 2094 helyett bőven 2000 alatti szintet mutatott. Ma görcs sem volt, igaz, 400 méterrel kevesebb volt a folyamatos mászás, mint tegnap.
Miután meglátogattam a túloldalt, és újra visszaértem a hágóra, kapucsinóztunk, majd fotózkodtunk, és kezdődhetett is a hatalmas gurulás. Luki egy ideig a nyomomban haladt az autóval, mivel kevesebb volt a szerpentin, ezért nehéz volt lerázni. Végül sikerült, de San Leonardo fölé érve alig tudtam kivenni a kajámat (finom hazai tepertő :) ), már meg is érkezett.
Kis pihenő után ő autóval ment vissza Meranoba, én bevállaltam a két alagúttal megtoldott visszautat biciklivel. Ez már nem volt annyira szép, mint a hágó szerpentinjei, de minden relatív. Olyan tipikus, élvezetes Alpok-béli 22 kilométer volt ez is :).
Az út 63 km hosszú volt, a szint korrigálatlanul valami 1570, korrigálva 1836 méter volt. Az első nettó baromság, de a másodikat is soknak érzem, a valóság olyan 1700 körül lehet. Minderre összességében kicsivel kevesebb, mint 4 óra jutott, a mozgó átlag 20.8 km/h-ra jött ki.
Luki nem sokkal előttem ért a szállodába, és ahogy megérkeztem, indultunk is le, várost nézni. Sajnos a Garmint a szobában hagytam, ami kár volt, ugyanis 300 méter szint biztosan adódott a mai etaphoz. Csak maga a városban kóricálás összehozott legalább 150 métert, majd a végén még felmentünk egy, a város fölé magasodó puklira, újabb 150 métert mászva. De mivel a balszerencsés tavasz miatt idén már nem összesítem a tekerési adatokat, ezen nem problémáztam sokat.
Utolsó kommentek