Az időjárás-előrejelzések hatására felcseréltem a pénteki és szombati napot, így a mai 20-24 fokban inkább tekertem, a holnapi akármilyen időben pedig pótolok. Mivel a diákomat még nem újítottam meg, ezért az eredetileg kigondolt, Pásztóig tartó vonatozást igénylő cserháti körömet halasztottam, és a közelben néztem ki útvonalat.
Nehezen indult a dolog, mert a két héttel ezelőtti túra mocska még a bringára volt száradva, én viszont az új kerékszettet tiszta biciklin akartam fotózni, így még egy bringamosás is bejátszott. A sok vakarózás hatására 10:30-kor futottam végre ki, és a szokásos Ferenc-hegyen és Verecke lépcsőn át vezető útvonalon az Árpád-kilátóval kezdtem, ahonnan már a zöldön átgurultam az Apáthy-sziklákhoz.
Innen, legalábbis egy rövid szakasz erejéig, ismeretlen útvonal következett: a zöldön le Szépjuhászné felé. A Budakeszi út után elhagytam a zöldet, egy kellemes útmenti jelzetlenen közelítettem meg Szépjuhásznét, ahonnan a jól ismert piroson másztam fel a János-hegyre. Itt kajáltam egy gyorsat, de a kilátóba már nem mentem fel, hanem legurultam a libegőhöz, és a S+ majd S jelzéseken áttekertem a Nagy-Hárs-hegyre, ahol már kilátót is látogattam.
Ezután a pirosra csatlakoztam, és a Fekete-fej megmászásával Vörös-pocsolyán át Nagykovácsi felé vettem az irányt. A Fekete-fej előtt, egy köves lefelén fémes csattanást hallottam, reméltem, hogy nem a váz kapott egy jókora követ. A Nagykovácsi feletti szakasz elég unalmas volt, ritkán is járok erre, így jó volt beérkezni Nagykovácsira, ahonnan felmásztam az Alsó-Zsíros-hegyre.
Itt megrendeltettem magamnak a hétfői ebédet, majd az Antónia-árok következett, ami után pedig a nem túlságosan kedvelt homokozó. Szerencsére nem teljesen száraz, aminek hála úgy-ahogy tekerni is lehetett a homokban. Pilisszentivánról kifelé egy kicsit bénáztam, alternatív útvonalat keresve, amit nem találtam. Szerencsére, mert a Kakukk-hegyet kár lett volna holmi alternatívákkal kikerülni, csak így veszítettem egy 15-20 percet.
A Kopár-csárdánál átkeltem a 10-esen, ami nem volt egyszerű mutatvány, majd az erdőbe vetettem magam a kedvenc csikicsuki piroson. Sajnos ma sem találtam meg azt a leágazást, amerre Pisztáciáék vittek 2007 őszén, és ami még a pirosnál is élvezetesebb, de relatíve siettem is. Pilisszántó előtt lecsatlakoztam a pirosról, így a falu központjába jutottam, ahol megettem egy saját szendvicset, és a cukrászdát is meglátogattam. Itt vettem észre, mi volt a korábbi csattanás: a nyeregtáskám teljesen nyitva volt, és hiányzott a latex pótbelső, és a marokszerszám...
Szántó környékén már volt némi sár, ez meglátszott a bringán is: emlék volt csupán a reggeli tisztaság. Pilisszántóról a piroson, majd a zöldön felkapaszkodtam a Pilis-tető alá, ahonnan már nagyjából szintben áttekertem a Fekete-kőhöz. Fekete-kő után le Pilis-nyereghez, ahol nyújtottam egy jót, és megterveztem a hátralévő utat. Eredetileg Klastrompuszta után végig a kék volt tervben, kis gerecsei kóstolóval is, miszerint felmásztam volna a Nagy-Getére fotózni, és onnan gurultam volna vissza Dorogra. Azt gondoltam viszont, hogy már későre jár, ezért módosítottam a terven.
A nyeregből nekivágtam a mai nap második ismeretlen szakaszának, le a Kémény-sziklához, ahonnan egy izgalmas gurulással folytatódott az út Klastrompusztára. Innen felkaptattam a kéken a sziklák alatti dűlőútra. Ez a szakasz furcsa volt: arra emlékeztem, hogy meredek, de 34%-ra már nem, és az is rémlett, hogy egy nagy része ösvényen halad, ehhez képest ma alig volt pártíz méternyi ilyen szakasza. Viszont így is eljutottam oda, ahova akartam, a Kesztölc feletti szép panorámás ösvényre, amelyen áthaladva legurultam Kesztölcre.
Innen viszont már nem Dorog felé haladtam tovább, hanem egy széles dózerúton "hazafelé", Piliscsévre, onnen pedig újfent a kéken Piliscsabára. Ez a kék még tartalmazott egy százast, de keményen homokosat, amivel rendesen megküzdöttem, és ami alapján akár mehettem volna Dorog felé is... Piliscsabára jó időben, 18:15 körül értem be, ezért nem álltam meg unatkozni a vasútállomáson, hanem a sínek mentén áttekertem a Pázmáneumhoz. A múltkori vonatozás során ugyanis láttam egy kellemes földutat a sínek mentén, ezt akartam kicsit feltérképezni.
A mai útvonal: MHB - Ferenc-hegy - Árpád-kilátó - Apáthy-szikla - Szépjuhászné - János-hegy - Szépjuhászné - Nagy-Hárs-hegy - Fekete-fej - Vörös-pocsolya - Nagykovácsi - Alsó-Zsíros-hegy - Antónia-árok - Pilisszentiván - Kopár-csárda - Vörös-hegy - Pilisszántó - Pilis-tető szerpentin - Fekete-kő - Pilis-nyereg - Kémény-szikla - Klastrompuszta - Sziklák alatti dűlő - Kesztölc - Piliscsév - Piliscsaba - Pázmáneum. Táv: 93.03 km, szint: 2478 m.
A túra képei: katt ide.
Utolsó kommentek