Olyat tettem ma, amit utoljára 2008 augusztusában: országútiztam. Azóta a szobában porosodott szegény országútim, én pedig minden esős hetet követő hétvégén a sár miatt sopánkodtam, ahelyett, hogy kivittem volna. A elhanyagolás oka egy 2008-as júliusi tekerés volt, amikor sajgó derékkal, háttal és nyakkal érkeztem meg Zircre, mindössze 130 km után.
Idén megfogadtam, hogy másként lesz, már csak azért is, mert tervbe van véve a Grossglockner High Alpine Road végigtekerése, meg különben is: országútizni is tök jó. Nagyobb túrát terveztem, ehhez képest még 10 órakor is az ágyban voltam. Végül rászántam magam, és fél egykor kigurultam, egy kalandos szerelés után: az erkélyen elejtettem a bal pedált, ami Murphy törvényeinek engedelmeskedve természetesen leesett az erkélyről, és négy emeletnyi zuhanás után pont egy ház előtt parkoló autó mellett landolt, majd átbucskázott az út túloldalára. Lefutottam érte, semmi baja nem lett, felszereltem. Look Kéo rulez :).
Nem volt kedvem forgalmas utakon tekerni, így a Szabadság hídon keltem át, majd a Gellérthegy érintésével a Mártonhegyi úton másztam fel a Normafához. A jános-hegyi kilátó alatti placcon ismerősök, Minto és Vyrydy köszöntek rám, miközben egy kiskutyát igyekeztem nem elgázolni. A kilátó abszolválása után le a Szépjuhásznéhoz, majd Máriaremetén keresztül Solymár, Pilisszentiván. Idáig ment minden, mint a karikacsapás.
Ekkor viszont elég sokat bénáztam, hogy a hegyen átjussak Pilisvörösvárra, ahol pedig kis utcákon kacskaringóztam, mire kijutottam a 10-es útra. Végülis rátaláltam az elágazásra, amelyen Pilisszántó felé kanyarodtam, és viszonylag gyorsan Szántón, majd Pilisszentekreszten találtam magam. Eddig a pontig csak két fényképezés erejéig álltam meg, plusz két szót váltani Mintóékkal, és kezdett kifogyni a "reggeli", de szerencsére Dobogókőig nem jött az eléhezés, ott pedig pótoltam, ami elégett.
És anyáztam is, mert a Matyi büfé környéke kriminálisan saras volt, mint ahogy Dobokókő környékén még masszívan állt a hó... Ide még pár hétig csak országúton jövök. Itt találkoztam Carbondani kollégával, aki az apjával felszerelkezve gyalogtúrázgatott.
Ekkor még sanszos volt, hogy Párkány után Szlovákiában folytatom, Letkésnél jövök vissza, és a parton letekerek Verőcéig. Remek legurulás után 16:05-kor futottam be Esztergomba, de mivel a nap jócskán elbújt, és az eső is szemerkélni kezdett, letettem erről, és csak fotózgatni mentem át Párkányba. A 17:09-es Desiróval pedig visszautaztam Pestre.
Összességében remek túra volt, csak nagyon rövid, de aki későn indul, így jár. Útvonal: Gellérthegy - János-hegy - Máriaremete - Solymár - Pilisszentiván - Pilisvörösvár - Pilisszántó - Pilisszentkereszt - Dobogókő - Esztergom - Párkány. Táv: 84.08 km, szint: 1260 m, bruttó tekerési idő: 3 óra 35 perc.
Csináltam néhány fotót is, de nem sokat, mivel országúti túrákon kevesebbszer állok meg.
Utolsó kommentek