A hétvégén a Kelly's Klubosok egy tavat kerülgettek, a Serrenők Crosskovácsiztak, meg a Pilis járhatóságát tesztelték. Az első valamennyire megfelelt volna nekem is, gondolva a közelgő királyhegyi projektre, de keveselltem a szintet, meg amúgy is: kétszer sem szeretek ugyanarra menni, nemhogy tízszer. Így a múltkori Mátra-körömet variáltam meg, szándékosan és eltévedés miatt is. Ez sem volt mentes a rizikótól, mert ahány ember, annyifélét mondott a Hasznos-Mátrakeresztes út járhatóságáról. Pásztó honlapja szerint tegnap óta félpályán járható, a Magyar Közút honlapja szerint teljes útzár van érvényben. Szerencsére az elsőnek volt igaza.

Ijesztget a víz

Ugyanúgy kezdtem, mint a 9 hete, a 8:07-es vonattal Vác, Sejce, kettes út, Nőtincs, egészen Romhányig. Itt elnéztem egy kanyart, és Kétbodony helyett Érsekvadkert felé robogtam, ez a Szátok nevű faluban vált nyilvánvalóvá. Önkéntelenül is gravitáltam Szlovákia felé :). Visszafordulni nem akartam, úgyis hosszabbítást terveztem, Balassagyarmat felé vettem az irányt, ahonnan már ismerős volt a visszaút a tervezett körre. Ipolyszög és Balassagyarmat között az Ipoly rakoncátlankodott, elöntötte az út mindkét felét, és az aszfalt szintjétől is olyan 20-30 centire lehetett.

Magyarnándor után következett a szándékos módosítás, a Szanda felé történő kerülő. Ez a szakasz nem volt túl élvezetes a kritikán aluli aszfaltminőség miatt. Szanda után látszódott az elmúlt hetek kriminális időjárása, az úton lévő sárátfolyások formájában, szerencsére megszikkadva, sőt, porzó állapotban. Remek jótékony hatása volt, hogy elfedte az úthibákat. Ettől függetlenül örültem, amikor vége lett ennek a szakasznak.

Cserháthaláp után sokáig ismét ismerős útvonal következett. Pásztóra egy órával később értem, mint legutóbb, hála a több távnak és a megtett szintnek. Tankoltam Isostart, kajáltam, és továbbindultam. Hasznoson nyoma sem volt a pár nappal ezelőtti víztározóparának, és szerencsére az út is csak félpályán volt lezárva. Valószínűleg sokakat megijeszthettek az ellentmondásos hírek, mert ki volt halva a környék, 20 percenként láttam autót Galyatetőre menet. Alant a patak kicsit hangosabban morajlott, mint múltkor, de már alapvetően át lehetett volna kelni rajta.

Ha nem víz, akkor eléhezés

Akár eseménytelenül is telhetett volna ez a szakasz, ami miatt mégsem így lett, arról egy majdnem-eléhezés gondoskodott. A több megtett távot/szintet több kajával kellett volna megtámogatni. Galyatető előtt megálltam vész-étkezni, majd Galyatetőn is lement egy amcsi hotdog, jeges kávéval leöblítve. Nem igazán terveztem ezt az időveszteséget, csak egy gyors kávét akartam, de a szükség nagy úr.

Ez csodákat tett, minden eddigi kínszenvedés elillant, Kékesre gond nélkül felkapaszkodtam. A szokásos király lejtőzés következett, de mivel nem volt kedvem Gyöngyös "kerékpárosbarát" infrastruktúráját élvezni, és főleg nem kértem a Gyöngyös utáni 2x2 sávosból, ezért Gyöngyössolymos felé kanyarodtam. Így jelentősen hosszabb és emelkedősebb lett a Hatvan felé tartó út, de végülis pont ez volt a cél. Viszont az unalmas 3-as út helyett élvezetes, Cserhát-szerűen hullámzós, gyönyörű panorámájú útvonalat kaptam a szőlőültetvények között.

Rózsaszentmártonig a minőség is jó volt, onnan viszont Ecséd felé kellett volna kanyarodni. Nem így tettem. Az Apcra tartó kemény emelkedővel még nem volt gond, de lefelé hangosan anyáztam az úthibák miatt. Apc után a Zagyvát is megcsodálhattam, jó messzire a medrétől. Az Ipolyhoz hasonlóan ő is elfoglalta az út melletti szántókat minden irányban.

Életmentő cukrászda

Apc után délre fordultam, és szélvész tempóban Hatvan felé vettem az irányt, mert energiautánpótlásra vágytam. Ezt szokás szerint a Gyopár cukrászdában tettem meg, amely 10 percnyi pihenő szükséges volt arra is, hogy meggyőzzem magam a Gödöllőig tartó folytatásról. Itt már ugyan több volt a szint is és a távolság is a referenciatúránál, de győzött a mohóság.

Az utolsó 30 kilométer esemény nélkül telt, Gödöllőn pedig éppen elkaptam egy szép piros delfint, amely ezúttal gyorsvonatként közlekedett, így villámgyorsan beértem a fővárosba.

A kitúzött célok úgy-ahogy teljesültek. Minden tekintetben nagyobb lett a túra, de azért titkon egy 3xx/3xxx túrában reménykedtem. Szintben majdnem meg is lett. Ha nincs az a fránya eléhezés :).

Útvonal: Vác - Sejce - Szendehely - Nőtincs - Felsőpetény - Romhány - Szátok - Érsekvadkert - Ipolyszög - Balassagyarmat - Szügy - Mohora - Magyarnándor - Szandaváralja - Szanda - Terény - Cserháthaláp - Cserhátsurány - Herencsény - Cserhátszentiván - Alsótold - Pásztó - Mátrakeresztes - Fallóskút - Mátraszentimre - Galyatető - Mátraháza - Kékestető - Mátraháza - Mátrafüred - Gyöngyössolymos - Gyöngyös - Gyöngyöspata - Szücsi - Rózsaszentmárton - Apc - Zagyvaszántó - Lőrinci - Hatvan - Aszód - Gödöllő. Összes táv: 270.2 km, ebből Vác-Gödöllő: kb 264 km. Szint: 2898 m.

A túra néhány képe itt megtekinthető.