Nem nézhettem tétlenül, hogy elmenjen a december érdemi tekerés nélkül, ezért ma, ha csak egy havas ökörködés erejéig is, mindenképpen ki akartam menni. És bár még Ferihegyet is le kellett zárni egy időre, jómagam azt tapasztaltam, hogy az ökörködésen túl igenis túrára is alkalmas az erdő.
Két napja, csütörtök este megvolt a ruházatom éles tesztje is, amikor munka után "le"ugrottam Nagykovácsiba kicsit capuccinózni, és aminek során hazafelé -14 fokot is sikerült mérnem. Ma talán nem volt ilyen hideg (legalábbis a Garmin nem mutat hőmérsékletet), de most farmer helyett a víz- és szélhatlan esőnadrág volt rajtam, a cipőpre pedig kamáslit húztam.
Jóval fél 11 után sikerült elindulnom, a Ferenc-hegyet vettem célba. Ez volt a puding próbája. Ha kitekerem, akkor túrázok, ha nem, akkor csak fordulok egy kört a hóban, és gurulok haza. Normál viszonyok között ez középtányéros szakasz, most ha kistányérral is, de simán megvolt. Eldőlt a mai program.
Mint ahogy az is, hogy a meredek szakaszokat, felfelé és lefelé is, elkerülöm. Így az Árpád-kilátóhoz nem a szokásos Verecke-lépcsőn csörlőztem fel, de még csak nem is a zöldön, hanem jó nagy, de tekerhető kerülővel, a Határ-nyergen át.
A HHH-ra menet már nem úsztam meg a tolást, majd a Rekettyés-beli capuccinózás után, a Csúcs-hegyi-nyeregből való leguruláskor az esést sem. A Smart Sam-ek már elkoptak, szárazon is éreztem novemberben, hogy csereérettek lettek, ráadásul eleve inkább semislick gumik. Az is csoda volt, hogy az esésig ilyen szépen muzsikáltak, ekkor viszont az első kerék elment jobbra, én pedig jót huppantam. Nem volt jó, a medencémet azóta is érzem, de nem volt gond a továbbtekerés.
A Vár-hegyen, helyismeret nélkül, szépen elkanyarogtam, még egy nyolcast is beleírtam a körbe. Nagy-rét után aszfaltoztam Szépjuhásznéig, de mivel az utat sózták ezerrel, így az csurom víz volt, nem zártam szívembe. A János-hegyre a S/S+ úton próbáltam feljutni, de a S+-ról ki kellett menekülnöm az aszfaltra, ugyanis a turistaút tekerhetetlen volt. Az aszfalton láttam bringanyomokat, és azt is, hogy az egyenesfutás mindenkinek komoly problémákat okozott :).
A Libegőtől sem sikerült felmennem a János-hegyre. Úgy harmadáig jutottam a kaptatónak, amikor a kerekek végleg tapadást vesztettek, feltolni meg már nem volt kedvem. Hazafelé a Mártonhegyi út alsó, sózatlan szakasza mókás látványt nyújtott, érdekes nyomvonalakat rajzoltak rá az arra járó autósok. A végén, mivel ippeg ezer alatt voltam szintben, még felmentem a Gellértre is.
A túra - decemberi, havas mércével nézve - nagyon élvezetes volt. Levontam a konklúziót is: ha még több hó esik, beszerzek egy erősen mintás gumit, mert a kopott Smart Sam nem hóba való. Az erdőben összesen két bringással találkoztam, illetve nyomokat láttam a jános-hegyi szerpentinen. Szóval vannak még rajtam kívül is őrültek :).
Útvonal: Blaha - Ferenc-hegy - Határ-nyereg - Árpád-kilátó - Rekettyés - Virágos-nyereg - Csúcs-hegyi-nyereg - Vár-hegy - Nagy-rét - Szépjuhászné - Anna-rét - Gellérthegy - Blaha. Táv: 48 km, szint: 1090 m.
Utolsó kommentek